Tesztek

[előző]

ADAC nyárigumi-teszt, 2012

Melyik a legócskább virsli?

Hasitasis bankszámlák: melyik a legolcsóbb

ADAC téligumi-teszt, 2011

Mennyi áramot zabál a kikapcsolt tévé?

Tarol a Lidl és az Aldi, avagy a diszkontok háborúja

iPad 2 vagy Android?

A navik sírját már megásták

Okostelefonok szavatossága

ADAC téligumi-teszt, 2010

Telefonos ügyfélszolgálatok gyorsasága
(2010. május 10.)

2010. május 30.

Plazma vagy LCD TV - melyik a jobb? Vagy egy harmadik?

Toplista a sugárzó mobiltelefonokról

A nagy teszt a legmegbízhatóbb autókról

Netbook-körkép: olcsó apróságok

Összehasonlító teszt (GPS)

Költséges kávéélvezet

A legjobb kamerás mobilok

Csak a Szűzzel volt baj a Paradicsomban

Katasztrofális mélységben: Nagy Mogyorókrém-teszt

ADAC nyárigumi-teszt, 2012

Újabb méretosztályban hozta nyilvánosságra teszteredményeit az ADAC.
A 16 collos átmérő a mai középkategóriás, családi modellek mérete.

Alapvetően alsó-középkategóriás, középkategóriás modellek mérete a 205/55 R16. A Skodánál például az Octavia mellett a Superb is ilyet kap, a Volkswagennél a Golfon túl az Eos, a Passat, a Touran és a Sharan is

A Golf-osztály gumiméretének tekinthető ma a 205/55 R16, de számos középkategóriás, illetve családi egyterű is ilyen abroncsot visel. A módszer, a vizes és száraz mérések, illetve az eredmények súlyozása (a nedves utas jellemzők 40, a szárazak 20, a kopás szintén 20, a zaj és a kényelem pedig 10-10 százalékban határozza meg a végeredményt) már ismerős lehet, természetesen a német autóklub e méretben is fenntartja vétójogát: az egyik versenyszámban elvérző abroncs akkor sem szerezhet jó összesített értékelést, ha arra pontszáma feljogosítaná. Szintén ismert, hogy az egyes főkategóriák eredményei több mérésből, eltérő súllyal állnak össze. Míg száraz úton a menetstabilitás és a kezelhetőség fontosabb, mint a fékezhetőség, vízen utóbbi a leginkább meghatározó, s utána következik a kezelhetőség, majd a vízen futási (aquaplaning), végül pedig a kanyarjellemzők. Zaj szempontjából azonosan fontos az autóban és az azon kívül mért zajszint. Üzemanyag-fogyasztás, illetve kopás alapján nincsenek alkategóriák.

A 15 darab 16 hüvelykes abroncs tesztjéből egyértelműen látszik: a nagyobb méret már eleve biztonságosabb jellemzőket ad, a vizsgált abroncsok közül mindegyik legalább kielégítő eredményt adott, jó eredménnyel azonban ugyanúgy csak 5 abroncs végzett, mint a kisebb, 14 collos méretben. Az árak itt természetesen átlagban jelentősebbek, de azért ezen méretosztályban is lehet akár kevéssel 50 euró feletti darabáron is jó abroncsot kapni.

A családi autók körében nem találkozott olyan kiugróan rossz abronccsal az ADAC,
mint a kisautóknál

A 240 km/óráig engedélyezett, V sebességindexű, 16 collos abroncsok között a Continental ContiPremiumContact 5 kiegyensúlyozott általános jellemzőivel, kiemelkedő biztonsági, nedves úton mutatott képességével és alacsony fogyasztást adó gördülésével nyert. A Goodyear OptiGrip esetén a jó általános jellemzőkön túl a kopásállóság emelhető ki, míg a dobogó harmadik fokára sorolt (a mezőnyben a legalacsonyabb alapárúnak számító) Dunlop SP Sport Fastresponse utóbbi esetén a szerény fogyasztáshoz hozzájárulás is pozitívum. A Bridgestone Turanza T001 szintén mindenhol jó, de a legjobb vízen, a Semperit Speed-Life pedig mindent tud, amit egy biztonságos abroncsnak tudnia kell, ellenben zaj, kopás és fogyasztás szempontjából már nem tartozik az élmezőnybe.

Vízen profi a Yokohama 16 collos abroncsa, csak épp jelentősen kopik

Az utóbbitól, azaz az elittől leszakadók sorát a neves Pirelli Cinturato P7 nyitja, ez az abroncs ugyan a legjobbnak bizonyult fogyasztás szempontjából és alacsony kopású, vízen azonban olyannyira nem remekelt, hogy az ADAC megvonta tőle a jó minősítés lehetőségét. Igazi versenyabroncs a Yokohama C.drive 2, vízen a legjobb, csak épp fenemód kopik. Nem úgy a kevéssé ismert C Formula, mely kopásállóságból a legjobb, takarékoskodik is, de vízen gyenge - pont a Yokohama ellentettje. Nem hazudtolta meg nevét az Uniroyal RainExpert, vízen különösen jónak bizonyult, kopása azonban viszonylag magas. Ismét ellentét a Hankook Kinergy Eco K425, mely ráadásul üzemanyag-hatékonyságból a legjobb, de vízen gyenge. Sehol sem kielégítő, vízen pedig átlag alatti a Maloya Lugano teljesítménye - utóbbi elmondható a Fulda EcoControl HP-ról is, mely legalább a fogyasztásra jó hatással van. Száraz úton jó, vizesen közepes, zajos és kopása miatt elvérző a Nokian V. Utóbbiból, azaz kopásból mondjuk a Nexen N8000 se jó, sőt,nem is takarékos, ellenben vízen legalább jó. A teszt leggyengébbjének viszonylagosan nagy kopásával, gyenge vizes képességeivel a Kumho Ecsta HM (KH31) bizonyult.

Az abroncs tudása és ára nem arányos, a mezőny legolcsóbbja sok drágább vetélytársával ellentétben jó minősítéssel végzett

Az ADAC ajánlása szerint az nedves úton sokat autózók számára a Yokohama C.drive 2, illetve az Uniroyal RainExpert a nyerő, az alacsony fogyasztást preferálók számára a Pirelli Cinturato P7 vagy a Hankook Kinergy Eco, a hosszú futást, azaz alacsony kopást elváróknak a Goodyear OptiGrip, a C Formula vagy a Pirelli Cinturato P7 az optimális választás, míg a zajra érzékenyek számára ismét a Pirelli, illetve a Yokohama ajánlott.
Mi ismét kiegészítenénk a németek értékelését: aki e szegmensben jó áron jó általános jellemzőket mutató abroncsot szeretne, az vegye a (vizsgált abroncsok közül) legkedvezőbb alapárút, azaz a Dunlop SP Sport Fastresponse abroncsot.

A tesztoldalak

A 205/55 R16V méretosztály értékelése

A 165/70 R 14 T méretosztály értékelése

Melyik a legócskább virsli?

A Vidékfejlesztési Minisztérium elvégezte a nagy virslitesztet. Kiderült, melyik legfeljebb 30 milliméter átmérőjű húspépet tartalmazó készítmény tartalmaz sok kötőszöveti hártyadarabot. És persze megválasztották a legjobbakat is. Jó étvágyat!

A szilveszteri virsli-csúcsidőszak közeledtével 62 féle virslit vizsgált meg a piacon a Vidékfejlesztési Minisztérium. A nagy virsli teszten mindössze kettő, a Dárdás Frankfurti baromfi és a SÁGA Frankfurti pulykavirsli lett 0 pontos, vagyis került az elfogadhatatlan kategóriába, gyártójuk ezért bírságot is kapott. A VM 0-tól 5-ig tartó értékelési listáján ez a következőt jelenti: “Külsőre nem tetszetős, deformált, a burkolat ráncos, vagy nem tiszta, felülete tapadós, a virsli nem egyenletes vastagságú. Tapintásra rugalmatlan, szerkezete nem homogén, a fűszereloszlás nem egyenletes. A belső szerkezete nem tetszetős, mozaikos, sok apró légüreg látható benne. Sok darabos ín- és kötőszöveti hártyadarabot tartalmaz, rágás után nem összeálló, színe nem homogén, elszíneződött. Romlásra utaló kellemetlen idegen íz, vagy szag érezhető a virslin.”

Mielőtt azonban bárkinek elmenne az étvágya, fontos megjegyezni, hogy az 5 pontos, legjobb kategóriába jóval több termék került, a sertéshúsból készült termékek közül például a Horeca bécsi virsli, a Profi frankfurti virsli vagy a Tesco bécsi virsli, a baromfiból készült termékek közül a Kaiser vagy a Sága füstölt pulykavirsli. Meglepetésre a CBA baromfi virslije csak 2 pontot kapott, ahogy a Cora ínyenc virslije is.

Akit pedig pontosan érdekel a virsli definíciója, a vizsgálatból ez is kiderült: A virsli legfeljebb 30 milliméter átmérőjű, természetes vagy műbélbe töltött húspépet tartalmazó, hőkezelt készítmény.

Virsli kisokos:

A virsli előállítását a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza; ha a terméket ezzel a megnevezéssel hozzák forgalomba, minőségének meg kell felelnie az előírásban rögzített elvárásoknak. A virsli legfeljebb 30 mm átmérőjű, természetes, vagy műbélbe töltött húspépet tartalmazó, hőkezelt készítmény.

Lehet füstöletlen, füstölt, vagy füstölt ízesítésű. A fogyasztók kedvelik a füstölt terméket. Kétféle füstölés létezik: keményfa elégetésével, illetve füstaroma párologtatásával érik el az eredményt. Ha a termék megnevezésében a füstölt ízű kifejezést olvassuk, akkor a füstaromát bekeveréssel vagy injektálással juttatják közvetlenül a húskészítménybe.

A virslinek legalább 40 százalék húst kell tartalmaznia. Érzékszervi tulajdonságain kívül a kémiai paramétereket is előírja a termékleírás: fehérjetartalom legalább 10 százalék, víztartalom legfeljebb 70 százalék, zsírtartalom legfeljebb 25 százalék és sótartalom legfeljebb 2,5 százalék.

Az ellenőrzött termékek közül 40 féle virsli kedveltségi vizsgálatát is elvégezte a hatóság. A minták érzékszervi vizsgálatát az MgSzH Élelmiszer Analitikai Nemzeti Referencia Laboratóriumában végezte el a szakemberekből álló bíráló bizottság. A Magyar Élelmiszerkönyv előírásai alapján összeállították az ellenőrzésbe vont virslik kedveltségi rangsorát is. Az egyes termékeket azonosító számokkal látták el, tehát a bírálókat nem befolyásolhatta a gyártó kilétének ismerete. Az érzékszervi tulajdonságok vizsgálata során az alak, méret, burkolat, állomány, szerkezet, metszéslap, szín, szag és íz tulajdonságokra vonatkozó megállapításokat rögzítették.

A 40 féle virsliből 20 sertéshúsból, 20 pedig baromfihúsból készült; az összehasonlításnál külön értékelték a kétféle húsból készült termékeket. Többek között azért, mert a baromfiból, főleg a pulykahúsból készült virslit a nyersanyagból eredően nehezebb ízletesebbé és megfelelő rugalmas állományúvá tenni a sertéshúsból készültekhez képest. Emellett fontos, hogy milyen adalékanyagokat, fűszereket használnak a gyártáskor; például a szója a virsli állagát befolyásolja, ha a kelleténél többet adnak hozzá.
A több szóját tartalmazó termék a főzés során megduzzad, állaga pépessé, puhává válik, és így kevésbé élvezhető. A nátrium-glutamát ízfokozó adalékanyagként több termékben is előfordult, s amelyeknél az ízt intenzíven lehetett érezni, azoknál az élvezeti érték jelentősen csökkent. A fűszereknél általában a bors íze volt kiérezhető. A német illetve osztrák virsliknél az ízesítés némileg eltért a megszokott hazaitól.

Az érzékszervi vizsgálatok alapján az eredményeket 0-5 skálán értékelték, ahol az 5 pont a legjobb, a 0 pont az elfogadhatatlan tulajdonságot jelentette. Általában a következő tulajdonságokkal rendelkeztek a termékek (az alacsonyabb kategóriákba soroláshoz elegendő volt, ha egy-egy kedvezőtlenebb tulajdonságot tapasztalt a bizottság).

5 pont (nagyon jó)

A termék tökéletesen megfelel az elvárásoknak. Külsőre tetszetős, a burkolat sima, nem ráncos, tiszta, a virsli egyenletes vastagságú, mérete megfelelő, előnyben részesül a juhbeles vagy emészthető bélbe töltött termék. Tapintásra rugalmas, szerkezete homogén, pép jellegű, a fűszereloszlás egyenletes.
Ha elvágjuk, egynemű a belseje, legfeljebb néhány apró légüreg látható benne. Néhány 1-2 milliméteres ín- és kötőszöveti hártyadarabot tartalmazhat, rágás után jól összeálló, melegen lédús, kívül-belül egyenletes világos rózsaszínű. Ízében és illatában kellemesen füstölt, kellemesen fűszeres, harmonikus, tiszta, minden idegen szagtól mentes.

4 pont (jó)

A termék majdnem teljesen megfelel az elvárásoknak. Külsőre tetszetős, a burkolat sima, nem ráncos, tiszta, a virsli egyenletes vastagságú, mérete megfelelő, előnyben részesül a juhbeles vagy emészthető bélbe töltött termék. Tapintásra rugalmas, szerkezete homogén, pép jellegű, a fűszereloszlás egyenletes. Egynemű a belseje, legfeljebb néhány apró légüreg látható benne. Néhány ín- és kötőszöveti hártyadarabot tartalmazhat, melyek csak 1-2 mm-es méretűek lehetnek. Rágás után jól összeálló, melegen lédús, a burkolat és a belseje színe is homogén, de az egyenletes világos rózsaszínűtől kissé eltér. Illatában és ízében is kellemesen füstölt, kellemesen fűszeres, harmonikus, tiszta, minden idegen szagtól mentes.

3 pont (közepes)

A termék még elfogadható, de közepes. Külsőre kevésbé tetszetős, a burkolat kissé ráncos, de tiszta, a virsli egyenletes vastagságú, mérete megfelelő, általában műbeles. Tapintásra kevésbé rugalmas, szerkezete homogén, pép jellegű, a fűszereloszlás kevésbé egyenletes, több apró légüreg látható a belsejében. Több ín- és kötőszöveti hártyadarabot tartalmazhat, melyek csak 1-2 mm-es méretűek lehetnek. Rágás után kevésbé jól összeálló, színe az egyenletes világos rózsaszínűtől kissé eltér.
Füstölt, fűszeres, de kevésbé harmonikus, tiszta illatú, minden idegen szagtól mentes. Füstölt, fűszerezett, enyhén sós, kevésbé harmonikus ízesítésű, vagy kissé üres, kissé jellegtelen.

2 pont (gyenge)

A termék még elfogadható, de gyenge. Külsőre kevésbé tetszetős, a burkolat ráncos, vagy kevésbé tiszta, a virsli kevésbé egyenletes vastagságú. Tapintásra kevésbé rugalmas, szerkezete kevésbé homogén, a fűszereloszlás kevésbé egyenletes. A belseje kissé mozaikos, több apró légüreg látható benne. Több ín- és kötőszöveti hártyadarabot tartalmaz. Rágás után kevésbé jól összeálló, kissé puha, kissé szétmálló.
Színe nem homogén, az egyenletes világos rózsaszínűtől eltér. Nem harmonikus, enyhe mellékszag és mellékíz érezhető rajta. Sós, vagy valamelyik fűszer erősen dominál a termékben, illetve üres, jellegtelen.

1 pont (nagyon gyenge)

A termék még elfogadható, de nagyon gyenge. Külsőre nem tetszetős, kissé deformált, a burkolat ráncos, vagy nem tiszta, felülete kissé tapadós, a virsli nem egyenletes vastagságú. Tapintásra kissé rugalmatlan, szerkezete nem homogén, a fűszereloszlás nem egyenletes. Belső összetételében mozaikos, sok apró légüreg látható. Több ín- és kötőszöveti hártyadarabot tartalmaz, amelyek 3 milliméternél nagyobbak. Rágás után kevésbé jól összeálló, kívül-belül nem homogén, kissé elszíneződött.
Nem harmonikus, mellékszag vagy idegen szag érezhető rajta. Erősen sós, túl fűszeres, glutamátos vagy jellegtelen, üres vagy nem harmonikus ízesítésű, enyhe mellékíz vagy enyhe állott íz érezhető rajta.

0 pont (elfogadhatatlan)

Külsőre nem tetszetős, deformált, a burkolat ráncos, vagy nem tiszta, felülete tapadós, a virsli nem egyenletes vastagságú. Tapintásra rugalmatlan, szerkezete nem homogén, a fűszereloszlás nem egyenletes. A belső szerkezete nem tetszetős, mozaikos, sok apró légüreg látható benne.
Sok darabos ín- és kötőszöveti hártyadarabot tartalmaz, rágás után nem összeálló, színe nem homogén, elszíneződött. Romlásra utaló kellemetlen idegen íz, vagy szag érezhető a virslin.

(Forrás: Kormányportál / Vidékfejlesztési Minisztérium 2011. december 27.)

A selejtes virsli témában lásd még:
http://homar.blog.hu/2007/10/22/selejtet_kuldhetett_a_tescoba_a_saga

Hasitasis bankszámlák: melyik a legolcsóbb

Szükséged van folyószámlára, de a hátad közepére sem kívánod a bankodat? A magyar pénzügyi kultúrára jellemző, hogy úgy ragaszkodunk a sárga csekkhez, mintha azonnal megfulladnánk, ha nem fizetünk be egyet havonta. Viszont azoknak is, akik az ATM-től a postáig szokták intézni a havi számláikat szükségük van a legolcsóbb folyószámlára. Mi megkerestük és meglepő helyen találtuk meg.

Szokásos folyószámla körképünket rendhagyó módon ketté bontottuk, hogy nagyobb különbséget tudjunk tenni kereset és igények szerint is. Magyarországra még mindig leginkább az jellemző, hogy a fizetésünk megérkezése után maximum két részletben le is vesszük a számlánkról, majd befizetjük a postán. Épp ezért a legjobb folyószámlát kereső cikkünk első részében megnéztük, hogy 110 ezer forintos keresettel és alacsony banki igényekkel hol járunk a legjobban. A cikk hétfőn megjelenő folytatásában magasabbra tesszük a mércét, de ígérem ott is lesznek meglepetések.

Cikkünk azoknak lehet nagy segítség, akik nem rendelkeznek elegendő jövedelemmel ahhoz, hogy a legnagyobb bankoknál "ingyenes" folyószámlákat nyissanak, mégis szeretnének a lehető legolcsóbban bankolni. Példa ügyfelünk átlagos fizetése épp ezért nettó 110 ezer forint, melyből 30 ezer forint rögtön el is tűnik hitelfizetésre, vagy bármely más állandó átutalás révén. A maradék részt 2 részben veszi ki a bank saját ATM-jéből. Ebben a versenyben, az OTP Bank vezet több mint 2000 ATM-mel, tehát az OTP számlatulajdonos csak a legritkább esetben kényszerül idegen ATM igénybevételére. Akinek a legkevesebb van, az félti a legjobban, azért úgy vettük, hogy sms értesítést kér minden tranzakcióról.

A fenti táblázatban minden releváns díj szerepel, az ezekből számolt és a fent említett feltételek mellett az egyes bankoknál az alábbi havi költségekkel számolhatunk.

(Forrás Pénzcentrum, 2011. november 5.) A cikk eredeti URL-je: http://penzcentrum.hu/ongondoskodas/
hasitasis_bankszamlak_megmutatjuk_melyik_a_legolcsobb.1030384.html

ADAC téligumi-teszt, 2011

Az idei téligumi teszt legfontosabb tanulsága is az, hogy a gumin nem érdemes spórolni. De nem azért, mert a legdrágább a legjobb, hanem mert a 2011-es összehasonlításhoz választott méretekben alig van árkülönbség a győztesek és a gyatrák között. Bónuszként pedig a négy évszakos gumikat is kipróbálták a németek a hóban.

Minimum harminchat garnitúrát nyűttek el az idei teszthez

Minden évben más méreteket vesz elő az ADAC, hogy néhány szezon alatt végig tudjanak menni a gyakoribb dimenziókon. Tavaly a 185/65 R15-ös és a 225/45 R17-es abroncsok voltak terítéken, tavalyelőtt a 185/55 R16-osok és a 215/55 R16-osok, 2008-ban pedig ugyanezek, mint idén: a 175/65 R14 és a 195/65 R15 jelzésű téli gumik. Ezzel többé-kevésbé lefedik a leggyakoribb autókra szerelt méreteket.

Milyen autókra szerelik a 2011-ben tesztelt méreteket?

Nem mindenki tudja fejből, mekkora gumi is van az autóján. Ha az alábbi listában szerepel a típus, amire abroncsot keres, jó eséllyel stimmel a méret, de évjárattól, felszereltségtől, illetve a gyártó hangulatától is függhet, milyen az előírt dimenzió az adott autóra.

Mielőtt belevetnénk magunkat a táblázatok dzsungelébe, nem árt tudni, hogyan osztja az ADAC az ajánlásait. Először fejben meg kell fordítanunk az iskolai osztályzatokat, mivel a német pontrendszerben a legjobb elérhető eredmény a 0,5, míg az 5,5 jelöli a betlit.

Nem árt továbbá tudni, hogy a biztonság szempontjából lényeges négy fő kritérium (száraz, illetve vizes út, hó és jég) mindegyikénél el kell érnie az abroncsnak egy minimális értéket, hogy a végeredményben jóként vagy közepesként szerepelhessen.

Az idei tesztben a 2,5-es szám a választóvíz: a legtöbb gumi csak egy-két útfelület-típuson teljesített kicsit gyengébben, ezért nem kaphatta meg a jó értékelést, noha az átlaga alapján azt érdemelte volna. Ilyenkor kerül egy kis piros nyilacska az adott érték mellé.

Nem szeretnék műjégen kereket cserélni

Ha a zaj, fogyasztás, illetve kopás nem tartozik az abroncs erősségei közé, az a német szakemberek szerint nem annyira súlyos vétség, hogy lerontsa az összértéket, ezért ezek a kritériumok mellett nincs nyilacska – csak az átlagot rontják öt százalékos súlyozással a zaj esetében, illetve tíz százalékkal a fogyasztás és a kopás pontszámainál. A száraz, vizes, havas és jeges úton mért értékek tizenöt, harminc, húsz, illetve tíz százalékkal számítanak bele a végeredménybe, amiből egyértelműen látszik, hogy a valóságban is leggyakrabban előforduló nedves útfelület kapta a tesztben legnagyobb súlyt.

175/65 R14 téli gumik

Illik felsorolni az első három helyezettet: a Continental ContiWinterContact TS800, a Michelin Alpin A4 és a Dunlop SP Winter Response érdemelte ki idén az ADAC jó értékelését, leginkább kiegyensúlyozott teljesítményével. A Continental havon nyújtott produkcióját és fogyasztását egyik konkurens sem tudta überelni, a többi szempont súlyozása alapján pedig övé a legjobb átlagérték: ezzel ő a tesztgyőztes.

Nálunk ritkán ilyen az út - kinek örömére, kinek bánatára

Nem sokkal marad le tőle a Michelin, amely hagyományosan a tartósságra fekteti a hangsúlyt. Kopásban valóban kimagaslik a mezőnyből az Alpin A4, ennek ellenére alig marad el tapadásban a Continentaltól. Egyedül a zajmérésnél akasztotta ki a decibelmérőt, de annyira, hogy nála hangosabb gumit nem is találni az idei válogatásban. A harmadik helyezett Dunlopról se jót, se rosszat nem lehet nagyon mondani, egyszerűen az az erőssége, hogy nincs gyengéje.

A táblázat legnagyobb részét elfoglaló negyedik-tizenegyedik helyezett, amelyeket közepes végeredménnyel jutalmazott a német csapat, átlaga alapján akár jó is lehetett volna, ha egy-két kritériumban nem csúsznak le a mágikus 2,5 alá. Így a Goodyeartől a Saváig egész tisztességes versenyzőket találunk. Ha valaki nagyon spórolni akar, itt találja meg a legolcsóbb abroncsokat is, amelyekkel nem feltétlenül jár rosszul, tekintve, hogy a magyarországi éghajlati viszonyok mellett viszonylag ritkán autózunk hófalak között.

Meglepő, hogy a Pirelli új fejlesztésű, Winter 190 Snowcontrol Serie 3 névre hallgató gumija a táblázat vége felé kapott csak helyet, a Sava és a Ceat között. Ugyanez a minta az idén szintén tesztelt 195/65 R15-ösök között az élbolyban található, viszont a kisebb méretben minden kritériumnál pár tizeddel rosszabbul szerepel.

A 2011-es teszt kisebb dimenziójában a Falken Eurowinter HS439 zárja a sort, még éppen elégséges eredménnyel, de főleg havon jócskán lemaradva a többiektől. Ezzel megdőlni látszik az a sokat hangoztatott elmélet, hogy az úgynevezett másodmárkák ugyanazt tudják, mint az élvonal, csak nem kell fizetni a marketingért. Ráadásul a Falken esetében az árelőny sem látszik olyan egyértelműen, bár a feltüntetett áraknál biztos van olcsóbb forrása is valakinek.

195/65 R15 téli gumik

A nagyobbik méretben hat abroncs is jó értékelést kapott: a Continental, a Goodyear, a Semperit, a Dunlop, a Michelin és a Pirelli aktuális mintázatai mind jól szerepeltek, különösebb gyenge pontok nélkül. Hasonlóan a 175-ösökhoz, tartósságával itt is kiemelkedik a mezőnyből a Michelin Alpin A4, de a Kléber Krisalp HP2-ben kihívóra talál a 195-ösök között.

Nem mindenki huligánkodhat a jégcsarnokban

A Kléber viszont vizes úton mért gyengébb tapadása miatt csak a középmezőnyben kapott helyet, a Nokian, a Vredestein, a Fulda és a Barum mellett, amelyek átlaga mind jónak számít, viszont száraz vagy vizes úton nem tapadnak eléggé ahhoz, hogy kiérdemeljék a jó értékelést. Ebből a kvintettből érdemes megjegyezni a Barum Polaris 3-ast, mivel a tesztelt gumik között ő a legolcsóbb, mégis egész jó eredményeket hoz, illetve a Fulda Kristall Montero 3-ast, amely havon mindegyik konkurensét megverte.

A rangsor vége felé, a Kumho és a GT Radial között kell megemlékezni a Bridgestone Blizzak LM-32-ről, amely a márkától szokatlan módon éppen csak átlagos teljesítményt hozott minden útfelület-típuson. Náluk rosszabb már csak a Falken Eurowinter HS439, amelyről a 175-ösök tesztjéből már tudjuk, hogy havon gyenge, illetve a Trayal Arctica: ha mást nem is, ezt a márkát érdemes megjegyezni, nehogy véletlenül belenyúljunk. Nemcsak azért, mert vizes úton a lehető legrosszabb eredményt kapta, de egyéb körülmények között is jócskán lemarad a többiektől, árban viszont koránt sem annyira vonzó.
 

Tizenhat garnitúrát cserélgettek végig a nagyobb méretben

Ha már az intő figyelmeztetéseknél tartunk, nem árt tudni, hogy az abroncsok zsibbasztóan hosszú megnevezésének minden egyes karakterére oda kell figyelni a vásárlásnál, mert például a Pirelli Winter 190 Snowcontrol Serie II és Serie III megtévesztően hasonlít egymásra, viszont apró különbségek a keverékben komoly hatással lehetnek a tapadásra. Aki teljesen biztosra akar menni, a gumi gyártási hetét jelölő DOT-számot is lecsekkolja a vásárlás előtt, bár mostanában nem jellemző, hogy túltárolt gumikat sózzanak el fogalmatlan ügyfeleknek.

175/65 R14 négy évszakos gumik

Amióta megjelentek a négy évszakosok, azóta folyik a vita arról, mennyire használhatók ezek az univerzális abroncsok a téli, illetve nyári specialisták helyett. A gumis nyilván nem fogja ajánlani őket, mert jó eséllyel a felszereléskor látja utoljára az ügyfelet, míg a téli-nyári átszereléskor mindig lehet keresni pár forintot a váltásban hívő kuncsaftokkal. De mik a valós tapasztalatok, mennyivel maradnak le a négy évszakosok a téli gumiktól?

Kanyarodás és fékezés - reméljük, nem csattantak

Az ADAC-teszt reális képet ad. A tesztgyőztes Goodyear Vector 4 Seasons, amely több összehasonlításban is jól szerepelt már, osztályzatai alapján téli gumiként éppen csak közepes értékelést kapott. A többiek leginkább havon nyújtott teljesítményük miatt csúsztak le az elégséges kategóriába, egyedül a Kléber Quadraxer esetében volt a lehúzás oka a vizes úton mért érték.

Az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a négy évszakosok szélsőséges téli útviszonyok mellett, azaz havon és jégen valóban gyengébben tapadnak, mint egy jobb téli abroncs, de egyáltalán nem olyan ijesztőek az eredmények, ami okot adna arra, hogy messziről elkerüljük őket. Egy budapesti autósnak, aki nem jár sokat vidékre, külföldre, illetve azon a pár napon, amikor leszakad a hó, le tud mondani az autózásról, nyugodt szívvel merném ajánlani őket.

Egyvalami úgyis fontosabb minden másnál: ha már megvan a téli gumi, legyen is fent, amikor szükség van rá. Október közepe táján már bőven előfordulhatnak olyan hőmérsékletek, amikor a téli vagy a négyévszakos abronccsal városban is méterekkel rövidebb úton lehet megállni. A téli gumi hátránya meleg időben pedig, sokkal kisebb, mint a fordított esetben. Arról nem is beszélve, mekkora sorban állás szokott lenni a gumisoknál, amikor leesik az első hó.


(Forrás: ADAC, Index – FVA válogatás 2011. október)

Mennyi áramot zabál a kikapcsolt tévé?

Az ELMŰ olyan ingyenes programot írt iPhone-ra, ami tippeket ad az áramfogyasztás csökkentésére. Az energiaipari cégeknek egyre inkább érdekük úgy tenniük, mintha valójában a világ jobbá tételén fáradoznának, ezért adományoznak hatalmas olajcégek napelemeket középületeknek, talán ezért történt az is, hogy az ELMŰ most arra akar rávenni minket fogyasztókat, hogy kevesebbet fizessünk nekik. Lényeg, hogy a világ azért alapvetően jól jár ezzel a programmal.
A funkciók egy része statikus: az első oldalon híreket és fogyasztáscsökkentő tippeket kapunk, a második oldalon az ügyfélszolgálati irodák címét ismerhetjük meg, valamint találunk egy linket a társaság online ügyintézést biztosító oldalához, aztán ott a harmadik oldal, talán a legviccesebb. A harmadik oldal pont a régi problémát akarja javítani: számlamagyarázó van rajta, bár valószínűen ezt átbogarászva sem fogjuk megérteni, hogy mit akar velünk az ELMŰ tíz pontban közölni. (Egy pillanatra ugorjunk vissza két évet az időben: egy energetikai konferencián, a magyar energiaipar vezető szereplői abban próbáltak megegyezni, hogy merre tovább.
Ekkor felállt az ELMŰ egyik vezetője, elővett egy áramszámlát, majd meglobogtatta azt. Elmondta, hogy lehet itt tervezgetni, de előbb a meglévő problémákra kéne koncentrálni, például hogy az előírások miatt olyan számlákat kell kiküldeni postán, amit az előfizetők egyszerűen képtelenek megérteni. "Tudom, mert én sem értem, mi van rajta" - mondta.)

A lényeg

És akkor eljutottunk a negyedik oldalig: ez arra próbál minket rávenni, hogy kapcsoljuk ki elektronikai eszközeinket. Már tényleg, nem a távirányítóval, ugyanis ilyenkor csak standby üzemmódba kapcsolnak a készülékek és a következő bekapcsolásig úgy is maradnak. Ha egy napig nem nyúlunk a tévéhez, akkor az egy teljes napon keresztül zabálja az áramot, azért a másodpercnyi kényelemért, amit a bekapcsolás jelent: hogy nem kell elmennünk a készülékig benyomni egy gombot, elég eldobnunk magunkat a kanapén és a távirányító után nyúlnunk.
Az emberek többsége nem foglalkozik a standby üzemmóddal, mert abból indul ki, hogy amúgy sem fogyasztanak sokat az eszközök, pedig ez nem igaz. Persze ilyenkor jóval kevesebb elektromossággal beérik, mint működés közben (szigorú szabályozás is van arra nézve, hogy mennyit fogyaszthat egy eszköz standby-ban), azonban jóval hosszabb ideig használjuk eszközeinket készenléti, mint aktív üzemmódban. Egy felmérés szerint az EU-ban például 3,7 milliárd eszköz van folyamatosan standby-ban, amik a teljes otthoni áramfogyasztás 22 százalékáért felelősek. De a kevésbé szélsőséges kutatások is legalább 10 százalékra teszik a készenléti mód részesedését a teljes otthoni fogyasztáson belül.
Ez az Egyesült Államokban 18 darab 400 megawattos erőmű egész kapacitását foglalja le, ami azt jelenti, hogy körülbelül 4 Paksnyi erőművet ki lehetne vonni a forgalomból, ha a lakosság rendesen kikapcsolná a készülékeket. Csak az Egyesült Államokban.

Nézzük a pénzt!

Az ELMŰ programja más módon közelíti meg a kérdést, ha úgy vesszük, jóval praktikusabban: a kiadási oldalról. Felsorol 16 alapkategóriát, ebben a tévétől a hi-fi toronyig van minden (de nincs benne konzol, robotporszívó, wifi-router, pedig ezeket is használják a magyar háztartások). Három változót tudunk beállítani: mennyi van az eszközökből a háztartásban, hány órát használjuk ezeket naponta (a program a számot 24-ből kivonva már tudja is, hogy mennyit vannak standby-ban), valamint hogy hány wattot zabálnak készenléti üzemmódban.
Utóbbi kissé problémás: egy átlagos előfizetőnek ugyanis fogalma sincs arról, hogy mennyit fogyasztanak az eszközök, amikor nincsenek bekapcsolva, csak egy kicsit. A program ugyan minden készülék mellé ad egy tól-ig-csúszkát, de egyrészt ezek szórása sokszor 0,2-20 wattig tart, tehát százszoros eltérést is össze tudunk hozni, másrészt meg sokszor életszerűtlen értékekkel találkozunk. Katódsugárcsöves tévénél például 10 watt a legkisebb beállítható érték, miközben az én készülékem csak 3 wattot fogyaszt standby-ban: tudom, mert lemértem. Nekem ugyanis van ilyen mérőm.
Végigmenve a lakáson adatot gyűjthetünk, hogy legyen mivel megetetni a programot. Kiderült, hogy a robotporszívó például sokat fogyaszt: mivel folyton tölti magát, 3 wattot felszippant, amivel a szintén 3 wattot fogyasztó tévé és az ugyanennyit kérő HD TV WD médialejásztó mellett a lakás egyik legnagyobb fogyasztója. Utóbbi egyébként érdekes eset, mert majdnem annyit kér kikapcsolva, mint bekapcsolva, amikor alig 5 wattal beéri. A standby-ban szintén három wattot fogyasztó tévé ezzel szemben a teszt alatt 90 wattot fogyasztott a TV2, 120 wattot az RTL Klub és a DVD-ről lejátszott film nézése közben. (Amivel persze nem állítjuk azt, hogy a kisebbik kereskedelmi csatornát nézve tartósan spórolni tudnánk az áramszámlán.)
Ezzel a három fogyasztóval egyébként össze is hoztam a teljes pazarlásom közel kilencven százalékát. A Wii egy wattal is beéri (bekapcsolt online opciókkal azonban egy 8-18 wattra ugrik ez az érték), a házimozirendszer 0,5 wattos fogyasztása alig volt mérhető, az elektromos borotva hasonló értéket produkált, míg a MacBook Pro laptopom 0,3 wattját egyenesen kikacagta a mérőműszer.

Kényszerítő számok

A háztartásom összességében 11,5 wattot fogyaszt standby üzemmódban, ami figyelembe véve, hogy az eszközök naponta átlagosan 2-4 órát működnek, 95 kWh/éves fogyasztást jelentenek az ELMŰ programja szerint. Ez egy év alatt ez körülbelül 4500 forintos pluszkiadás, ami a havi áramszámla nem egészen 7 százaléka.

De dramatizálhatjuk is a helyzetet: ha nem lennénk lusták, és teszem azt rendesen kikapcsolnám az eszközeimet, évente 24 kiló fát menthetnék meg a kivágástól és a máglyahaláltól. Majdnem kilenc liter olaj alhatná tovább százmillió éves álmát a föld alatt. Ugyanennyi köbméter földgáz.
Ez persze nem valami sok, de az átlag háztartás jellemzően nincsen tele nagy fogyasztókkal. Az ELMŰ kalkulátora szerint ha minden eszközünk brutálisan elavult, már hatvanezres villanyszámlát is okozhat a készenléti üzemmód egy év alatt, igaz, ehhez olyan hülye készülékek kellenek, amik többet zabálnak standby-ban, mint bekapcsolva.
Az üzenet azonban egyértelmű: nem egy nagy energiabefektetés, éppen ezért érdemes rendesen kikapcsolni a készülékeket, ha ezzel közel tíz százalékkal csökkenthetjük a fogyasztásunkat, hiszen ez az egyik legegyszerűbb módja a bolygó megmentésének.

A program elérhető: http://itunes.apple.com/us/app/id441560117?mt=8

(Index, FVA összeállítás 2011. augusztus)

Tarol a Lidl és az Aldi, avagy a diszkontok háborúja

Az idei év egyik legérdekesebb kiskereskedelmi trendje, hogy a magyar háztartások érezhetően többet költenek a diszkont üzletekben, mint tavaly. A négy diszkont lánc közül kettő jelentős, két számjegyű piacrész-növekedést ért el. A magyar vásárló olcsóbbnak találja a Lidlt és az Aldit, ezért megy a diszkontba vásárolni.

Mintegy 1.100 milliárd forintos szintet elérve a lakosság teljes napi fogyasztási cikk költése - a 10 százalék körüli élelmiszer infláció ellenére - közel azonos szinten maradt a január-májusi időszakban, mint az előző év azonos időszakában.
A kereskedelmi csatornák piacrészében a stagnáló piacon jelentősebb változások figyelhetők meg. 2011 első 5 hónapjának eredményei alapján a magyar háztartások érezhetően többet költenek a diszkont üzletekben (Lidl, Aldi, Penny Market, Profi), mint az előző év hasonló időszakában - derül ki a Gfk Hungária friss adataiból.

Lidl, Aldi: két számjegyű növekedés

A tendencia nem meglepő, hiszen az elmúlt két év gazdasági nehézségei, illetve az idei évben tapasztalható gyorsan emelkedő élelmiszer infláció, valamint az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások esetében az új adózási rend további kihívást jelentenek a pénztárcák számára. A négy diszkont lánc közül kettő jelentős, két számjegyű piacrész növekedést ért el. A piacrész növekedés mögött részben a vásárlók számának növekedése áll. Míg 2010 májusában a magyar háztartások 50 százaléka vásárolt valamilyen diszkont láncban, addig ez a szám 2011 májusában 53 százalék volt.

"A vásárlóközönség számának emelkedése a boltszámok kismértékű növekedése mellett következett be, viszont nem lehet pusztán az expanzióval magyarázni a növekedést. Nemcsak az újonnan nyitott üzletek hoznak be új vásárlókat a vonzáskörzetükből, hanem a már meglévő üzletek látogatói köre is bővül, mivel a háztartások egy része anyagi megfontolásból lép be a diszkontok vásárlókörébe" - mondta Kovács Krisztina, a GfK Hungária Consumer Tracking szektorának menedzsere.

A csatorna piacrész emelkedésének további oka, hogy nemcsak a vásárlókör nőtt, hanem a vásárlók lojalitása is; vagyis a háztartások, arányosan nagyobb részét hagyják az élelmiszer és háztartási vegyi-áru költésüknek a csatornában, mint korábban.

A diszkont csatorna piacrésze vidéken valamivel magasabb, mint Budapesten és Pest megyében (17 százalék, szemben a központi régióban mért 15 százalékkal). Az eltérés egyrészt a kiskereskedelem alacsonyabb koncentrációjával magyarázható vidéken, másrészt a háztartások átlagos vásárlóereje is alacsonyabb, ami erősebb árérzékenységet eredményez.
Bár a diszkont csatorna nem nevezhető a napi bevásárlások helyszínének - mivel ide leginkább autóval érkeznek a vásárlók -, a diszkont üzletek mégis egyre nagyobb versenyt jelentenek a hagyományos kereskedelmi csatornák számára is. Ez egyrészt a diszkontok versenyképes árai miatt, másrészt pedig a diszkontok számának növekedése miatt van. (A diszkontok forgalmának 58 százalékát az autóval érkező vásárlók generálják, míg ez az arány jóval alacsonyabb, 20 százalék körül alakul, a kisboltok esetében.)

A GfK Hungária tavaly őszi, a kereskedelem várható rövid-, közép- és hosszútávú trendjeit vizsgáló felmérésében azzal számolt, hogy a diszkont csatorna 2015-re akár a 20 százalékos piaci részesedést is elérheti. A diszkontok - a várakozások szerint- a nyugati példákat követve egyre inkább a kisebb településeken terjeszkednek majd, ennek köszönhetően a kisbolt láncok és a független kisboltok visszaszorulnak, és az egyéb helyszínek szintén jelentősen veszítenek majd szerepükből.

A kisebb településeken nyithatnak

Az egészen biztos, hogy a hazai élelmiszer-kiskereskedelmi piac még jelentős konszolidáció előtt áll, és ennek a konszolidációnak a nyertesei értelemszerűen a nagy láncok lesznek. Vagyis várhatóan tovább erősödik az a folyamat, hogy a kisebb, önálló üzletek jelentős része vagy eltűnik a piacról, vagy csatlakozik valamelyik hazai lánchoz - vélekedik a Pénzcentrum.hu-nak Csűrös Csanád, a Portfolio.hu elemzője. Így - a szakértő várakozásai szerint- a piaci konszolidációból a lazább szerveződésű hazai láncok (pl. CBA, Coop), valamint a nemzetközi diszkontláncok profitálhatnak elsősorban. A diszkontláncok piaci részesedése ugyanis az elmúlt években fokozatosan nőtt és ez a trend várhatóan a következő években is folytatódik. A hatalmas alapterületű hipermarketek piaca alapvetően stabilizálódni, telítődni látszik és a terjeszkedési lendület az elmúlt időszakban fokozatosan áttevődött a kisebb alapterületű boltok szegmensébe. Ebben a szegmensben nagyon erős szereplők a diszkontláncok, így az Aldi, a Lidl, valamint a Penny Market.
A diszkontláncok térnyerésére a jellemzően nagyobb üzleteket üzemeltető láncok is reagáltak, ennek eredményeképpen nyíltak kisebb alapterületű Tesco Expresszek, ill. City Spar-ok. A diszkontláncok térnyerése megfigyelhető Nyugat-Európában és a környező országokban egyaránt. Csűrös Csanád szerint a szomszédos országok példái azt mutatják, hogy a diszkontláncok terjeszkedése nemcsak organikusan, hanem felvásárlásokkal is megvalósulhat, így hazánk esetében sem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy valamelyik diszkontlánc egy esetleges konkurens felvásárlásával is növeli piaci részesedését. Egy másik markáns trend a magyar kisker piacon a nagyobb települések telítődöttsége: a nagyobb városok, megyeszékhelyek piaca jellemzően megtelt. Így a diszkontláncok terjeszkedése a kisebb települések irányába fordult.
Az elemző szerint az ilyen kisebb településeken nagyon fontos, hogy az üzlet fizikailag minél közelebb kerüljön a vásárlókhoz és helyben minél több szolgáltatást tudjon nyújtani. Emiatt jellemzően az olyan fejlesztések lehetnek életképesek, ahol egy diszkontlánc mellé néhány kisebb, alapvetően szolgáltatást nyújtó üzlet költözik.

Pont a diszkontokat sújtaná a plázastop

Korábbi kormánypárti vélemények szerint még az év végére megszülethet a jogszabály, mely alapján 2012-ben százezer lakos alatt legfeljebb négyszáz, afölött legfeljebb nyolcszáz négyzetméteres üzletközpontok építésére adhatnának engedélyt. Arról egyelőre nincsenek információk, hogy a plázastop meddig lenne érvényben. Csűrös Csanád szerint egy esetleges plázastop drasztikus hatással lenne a diszkontláncok terjeszkedésére, hiszen az eredeti javaslat szerint kisebb településeken 400, nagyobb településeken 800 négyzetméter lenne az építési tilalom küszöbe.
A diszkontláncok üzletei így mindenképpen beleesnének a tiltott kategóriába. Az eredeti javaslat a már megkapott építési engedélyeket, valamint a folyamatban lévő engedélyezési eljárásokat nem érintené, vagyis a diszkontláncoknak jelenleg van lehetőségük új fejlesztéseket elindítani.

(Forrás: Pénzcentrum 2011. augusztus)

iPad 2 vagy Android?

Múlt héten megjelent az Apple iPad 2, és boltokba került az első komoly rivális, az Android operációs rendszert futtató Motorola Xoom. Végre van két sokkal kecsegtető termék a táblagépek éledező piacán. Melyik a jobb irány, az androidos tabletek széles választéka, vagy inkább az iPad 2? Az androidos táborba tartozom, abban az értelemben legalábbis, hogy szeretek gépeket berhelni, és nem dobok hátast a szöveges parancssor láttán.
Azt vettem észre, hogy az Androidot szerető emberek igen nagy részének hasonló a hozzáállása. Feltörik, és szoftveresen tuningolják az okostelefonjukat, szoftvereket írnak rá maguknak, vagy éppen másoknak akarnak szoftvert készíteni, és nagyon bejön nekik ez a nyílt(abb) platform. A mobilozó populáció nagyobbik része azonban nem ilyen, csak egy telefonra van szükségük – ami gyári beállításokkal is jól működik.

A történelem ismétli önmagát

Mielőtt nekiállunk tableteket elemezni, lépjünk vissza az időben 2009-ig, amikor már több okostelefonon is megjelent az Android. A Google összerakott egy jól kezelhető rendszert, és a gyártók elkezdték ontani magukból az androidos okostelefonokat, ezek azonban tele voltak hibákkal, szoftveres és hardveres hiányosságokkal. 2010 elején, a Nexus One és az Android 2.2 bemutatásával vált kiforrottá a rendszer, majd újabb egy év múlva megjelent az Android finomra csiszolt 2.3-as verziója. Két év telt el, mire révbe ért az Android, de a kínálat még mindig nagyon vegyes.
Ugyanolyan op. rendszerrel is teljesen más élményt ad egy HTC, mint egy Samsung. Most a táblagépek tartanak ott, ahol az okostelefonok tartottak 2009-ben. Éppen csak megjelent a táblagépekre átírt Android 3.0 (Honeycomb). Még senki sem használta hosszabb ideig. Nem tudjuk, hogyan működik több tucat alkalmazás feltelepítése után, tényleg jó ötlet-e harminc widgetet helyezni a főmenübe, egyáltalán, jól vannak-e megírva a szoftverek, vagy megint egy évet kell várni a böngésző optimalizációjára. Sajnos, a Xoom rövid ideig volt a kezeim között, Barcelonában csak annyit tudtam meg róla, hogy valóban lejátssza a 1080p felbontású videókat, és nagyon szép 3D játékok futnak rajta. Azóta megjelentek külföldi tesztek, és nagyon vegyes a táblagép fogadtatása.
A Samsung Galaxy Tab 10.1-gyel azonban háromnegyed órát töltöttem el, bejelentkeztem rajta az azonosítómmal, megnéztem a Honeycomb alapprogramjait, a böngészőt, a térképet, a képgalériát, a kamerát, a levelezést és a naptárat. Első benyomásom az, hogy az ismert szoftverek nagy kijelzőn is kezesbárányként viselkedtek. Az Appleblog azonban készített egy videót, amelyen a Galaxy Tab 10.1 böngészője szaggat az iPadéhez képest, és lassabban fordul el a kép, amikor az oldalára döntjük a készüléket.
Ez nekem egyáltalán nem tűnt fel, amire az lehet a magyarázat, hogy nem szoktam hozzá az iPad (állítólag) gyorsabb működéséhez. A Google Maps térképén gyorsan tudtam keresni, a böngésző is gördülékeny működött. Ugyanakkor, ha hihetünk a videónak, amely még az iPad első változatával készült, akkor a Samsung lépéshátrányba került, hiszen az iPad 2 processzora azóta kétszer gyorsabb lett.
Sokat elárul a helyzetről, hogy az iPad 2 megjelenése miatt a Samsung újragondolta a Galaxy Tab 10.1 árát.

Készlethiány fenyeget

De nem is ez a lényeg. Az androidos tabletek sikerét vagy kudarcát nem a processzor, az SD-kártyával vagy USB-vel való bővíthetőség, vagy a gyári HDMI-csatlakozó fogja eldönteni. Az a kulcskérdés, hogy milyen gyorsan készülnek el a fontos szoftverek az Android 3.0-ra. Az iPhone, az Android, az okostelefon és a táblagép attól lesz igazán értékes, hogy rengeteg szoftverrel bővíthető tovább. Nem állítom, hogy az iPad 2 előnye behozhatatlan, de tény, hogy az Apple gépére már van hatvanötezer működő alkalmazás, a menő játékoktól az ismert nagyvállalati rendszerek kliensein át az olcsó segédprogramokig szinte minden elérhető.
Akkor lesz értelme androidos táblagépet venni, ha elkészült rá az Amazon Kindle könyvolvasótól az Evernote tudúkezelőn át a Wired magazinig minden. Ezek nagy része már androidos okostelefonon is elérhető, tehát nem nulláról indul a Honeycomb, de nem elég átméretezni a mobilra megírt szoftverek kezelőfelületét, teljesen át kell tervezni az interfészt. Jó példa erre a tabletre átírt Gmail, amelyben a kijelző nagy részét a megnyitott email foglalja el, és a bal oldalon van a levelek listája (az androidos okostelefonokon csak külön látható a lista és a betekintő).

Jó jel, hogy egyre több cég keres androidos programozókat. Kulcsfontosságú az is, hogy az Android Market ingyenes és fizetős programjai is minden országban elérhetőek legyenek, ahol tabletet piacra dobnak. Sokkal nagyobb fejtörést okozhat a Google-nek, hogy még szinte semmit sem tud a táblagépezőkről.
Ezzel szemben az Apple kilenc hónapja látja a felhasználók viselkedését: milyen programokat töltenek le, mire panaszkodnak a legtöbben, hol kell javítani a szoftveren, a beállításokon. Az Apple nyilván arra koncentrált az iPad 2 fejlesztésekor, hogy a felhasználók többségének az igényeit szolgálja ki (könnyebb és vékonyabb gép, erősebb processzor, kamerák), és nem a hangosabb, de szűkebb hardcore felhasználói réteg bajait akarta orvosolni (nincs Adobe Flash, usb port, sd-kártya, nem nőtt a kijelző felbontása).

Kína mindent elfoglal

Miközben a csúcson az iPad 2 és a Honeycomb-alapú tabletek csatáznak egymással, a piacra alulról is megpróbál betörni néhány gyártó. Távközlési szakemberek szerint ezek az olcsó gépek majd lenyomják az árakat, de ezt erősen kétlem. A legolcsóbb Opel soha a büdös életbe nem fogja lenyomni az SLK Mercedes árát, márpedig a táblagépeknél legalább ekkora különbség van az olcsó kínai és a csúcskategória között. Több mint egy hete tesztelem a ZTE V9 nevű eszközt, amit a legnagyobb jóindulattal is csak hordozható mobilnetes képkeretnek neveznék.
Annak sem túl jó. Kijelzőjének felbontása 800 × 480 pixel, azaz ugyanakkora, mint a csúcskategóriás okostelefonoké. Emiatt a megjelenített betűket csúnyán rajzolja ki a kijelzőre. Rosszabb volt rajta e-könyvet olvasni, mint a harmadakkora kijelzővel felszerelt Galaxy S okostelefonon. Az ZTE kijelzője rezisztív technológiával érzékeli az érintést , ezért nincs multitouch.

A kép nem fekete-fehér, a ZTE V9 kijelzője fakó

A ZTE játékra sem jó, mert nincs benne 3D gyorsítás. Az Angry Birdsöt is hamar letöröltem róla, mert nem volt jó a játékélmény, szaggatott, és multitouch nélkül nehéz volt vezérelni. Egyébként is túl sok helyet foglalt el a program, és a belső memóriában nagyon kevés hely van a telepítésre. Egy hét után folyamatosan azzal zaklat a készülék, hogy fogy a hely, pedig csak kilenc egyszerű programot telepítettem rá. A ZTE egyébként az Android 2.2-es verzióját futtatja, amit telefonokra terveztek, nem táblagépekre.
Fennáll a veszély, hogy az olcsó eszközök rossz felhasználói élményt adnak, és az emberek elbizonytalanodnak, szükségük van-e egyáltalán táblagépre. A gyártó és a forgalmazó is bizonytalan, látszik a ZTE V9-en, hogy nem kiszolgálni próbálják a célcsoportot, hanem csak piacra dobtak egy olcsó izét. A ZTE egy tökös partnerrel és plusz pár hónap munkával javíthatott volna a helyzeten, ha legalább telerakták volna a táblagépet hasznos szoftverekkel.
Az előre telepített, táblagépre optimalizál műsorújság, időjárás-előrejelző, menetrendek, navigációs programok és hírportálok nagyobb értéket adtak volna a táblagépnek. Mármint akkor, ha mindez nem a felhasználói tárhely rovására megy.

iPad 2 vagy Android?

Az Android-hívőknek azt javaslom, hogy kerüljék az olcsó és kompromisszumos megoldásokat, az Apple-hívőknek pedig csak akkor érdemes megvenni az iPad olcsóbbá vált első verzióját, ha biztosan tudják, nem lesz szükségük az új verzió extráira. Aki nem fog táblagépre programot írni, és a fájlkezelő hiányát is elviseli, ha a tableten e nélkül is eléri a képeit, zenéit és videóit, az inkább próbálja ki az iPad 2-t.

(Forrás: Index 2011. március)

A navik sírját már megásták
 

A navigáció kérdése egészen karácsonyig foglalkoztatott, majd ekkor megbeszéltem a Télapóval/Jézuskával, hogy ne bonyolítsuk a dolgot. Hozzon nekem egy legegyszerűbb Nokia 2710 Navigation Editiont, legyen szíves. Huszonötért, kártyafüggetlenül. Először is: nem szántam rá sokat. Másrészt megfogalmaztam, hogy mire kell. A legfontosabb paraméter: legyen mindig nálam. A navigációs készülékeket (PNA) állandóan hurcolni kell, és elég gyakran cuccolok egyik autóból a másikba. Szinte biztos, hogy amikor eltévedek, nem lesz kéznél. Tehát, nem akarok még egy kütyüt hurcolni, egyértelműen legyen benne a navi szoftver a mobilban. Csakis olyan navigációs szoftver jöhet szóba, amely nem mobilneten töltögeti le a szükséges térképeket, jó kis adatroaming-árakon, hanem ott van a kis memóriakártyájában.
A Nokiáé ilyen, bár ehhez le kell tiltani a netre való kapcsolódást, és előre letölteni otthon a szükséges térképeket. Mondjuk ez nem áll semmiből. A Nokia mellett szólt, hogy a „Navigation Edition” kiadásúakhoz jár tartó is, és a gyengébb akkujú változatokhoz autós töltő is. Ez az alap telefon is ilyen, ezen túl nem sokat tud, de vannak gombjai, nuku érintőképernyő, nuku wifi. (Amúgy, kiszámoltam oda-vissza, ha kellene a wifi 45-50 ezer alatt nem lehet megúszni, mindegy, Android vagy Nokia, alias Symbian.) A teszt másik résztvevője egy úgynevezett TeleSystem 8410 készülék, amelyet olasz megrendelésre emblémáztak ilyenre Kínában. Az égvilágon semmit nem tud, mint navigálni, viszont 27 ezerért teljes Európát hozzá adják, iGO 8 alapú szoftverrel. Rettenetesen elavultnak tűnő cucc ez. Csak egy levegőrostélyra pattintós tartót adtak hozzá, ami praktikus, de kétezerért vásároltam felcuppantós kart hozzá.
Még így is harminc alatt vagyunk, továbbá egy évig járnak a térképfrissítések is hozzá – feltéve, hogy sikerül feltelepíteni azokat. A készülék már a második, mert mintegy két nappal az akku teljes feltöltése után be sem kapcsolt. Átkozott kínos. Naivan azt hittem, hogy egy akkunak az a feladata, hogy az energiát tárolja, de amikor visszavittem, kiábrándítottak. Mint mondták, ez a készülék „csak a képernyőt kapcsolja le”, ha megnyomom a power on/off gombot. Érdekes tézis, hisz ezek szerint az aktuális tartózkodási helyemen kellene felélednie a GPS-nek, nemdebár? Hisz be van kapcsolva. De nem teszi. Igazából nem csinál semmit, ugyanonnan indul a helymeghatározás, ahol utoljára kikapcsoltam. Illetve, ha túlzottan lemerül, Párizsból.
Vagy ha még jobban, el sem indul. Vajon hová lesz belőle az áram? Mindegy, kicserélték, de a boltban megeskettek, hogy nem megyek vissza reklamálni, ha ez a példány is lemerül két nap után. Hát, jelentem alássan, lemerül. Drót nélkül gyakorlatilag 45-50 percig használható, de ez alapvetően nem gond, a kocsiban úgyis van szivargyújtó-csati. Aki hisz a nyílt forráskódban és hisz a közösség erejében, az egy androidos Samsung Galaxy 3-ast is választhat. Ez egy érintőképernyős okostelefon, GPS-szel, csakhogy nem adnak hozzá navigáló szoftvert. Lehet helymeghatározni Google Mapsen, de ez egyrészt online szolgáltatás (csúnya adatforgalom, fúj!), másrészt, nem mondja, hogy a következő sarkon fordulj be, és hasonlók. Tehát, szükség van még egy offline térképes szoftverre is, ebből a teszthez a Navigont választottuk. És még valamennyit kell szánni tartóra is. Gondolom, nem árulok el nagy titkot: mindhárom készülék alkalmas a navigálásra, de más-más szinten. A buta, numerikus billentyűzetes telefont eleve nehéz használni. Bár a tesztekben leszólták a kijelzőjét, picivel kontrasztosabb, mint a Galaxy 3-é, a végtelenül vacak kijelzős olasz-kínai csodánál meg pláne.
Igaz, Nokiából is lehet venni érintőképernyőset, és akkor már nem SMS-pötyögés jellegű a cím beadása. A finnek Ovi Maps nevű szoftvere bámulatosan gyors. Hamarabb indul el, mint az alapműveletes számológép (!), ráadásul külön gombja is van, nem kell menüben kajtatni utána. Ettől függetlenül a billentyűzete elég vacak, nincsenek vastag ujjaim, de csak körömmel tudom nyomkodni az apró gombokat. Az Ovi nagyon alap funkciókat tud, címkeresés, útvonaltervezés, egy adott ponthoz navigálás légvonalban, gyalog és autóval - ennyi. A hangutasításai jól érthetők, és a három készülék közül ez dolgozott a legkisebb késéssel, tehát ő mondta a legreálisabb távolságokat, ha egy kereszteződés következett. A Samsung-Navigon picivel, az iGO-TeleSystem borravalónyival le van maradva a járműhöz képest, azaz a bemondások lényegesen később érkeznek, mint azt a programozók eltervezték – valószínűleg a hardver és az 5-ös Windows Mobile kombó együttes tetűsége a ludas. A Nokiával azonban van egy nagyobbacska baj, a nehézkes kezelésen kívül: rosszul optimalizálja az útvonalat, és ami még meglepőbb, ugyanott, ugyanazokkal a paraméterekkel más megfejtést ad. Néha kilométerekre bevinné az embert a fekvőrendőrös, jobbkezes lakóövezetbe (holott a leggyorsabb utat kérem tőle), ahelyett, hogy a párhuzamos főútvonalra vinné. Máskor meg nem.

Ráadásul, ha nem játsszuk végig a kályhától az Útvonaltervezés menüt, hanem simán rákeresünk egy pontra, majd kinevezzük a navigáció célpontjának, nem mutatja meg előre az útvonalat. Így nem lehet ellenőrizni, hogy bevisz-e az erdőbe, és amikor az ember siet, nem feltétlen kellemes az oroszrulett-jelleg.

Ráadásul nem mindig találja meg a leggyorsabb vagy a legrövidebb útvonalat. Mivel a térképek elérhetők a neten is, bárki kipróbálhatja, megcsináltam egy Ferihegy-Szigetszentmiklós útvonalat, ellenőrzésként pedig ugyanezt az Útvonalterv.hu-n is elkészítettem. Legalább öt-hat kilométerrel hosszabb úton vinne a Nokia, ha pedig a legrövidebb útvonalat kértem, az 25 kilométer és két óra! Ami lehet, hogy matek szempontjából tökéletes, de nem életszerű.

Az olyan új utak, mint az M31, hiányoznak róla, és igazából nem kideríthető, hogy mikori a térkép, egyáltalán frissítik-e, és hogyan, hisz az Ovi Suite szoftver csak egy-egy ország meglétét jelzi, az aktualitását nem. Ám tény, hogy a világ rengeteg országa szabadon letölthető.

Azért vannak csapdák. Például Románia, ahol csak a nagyobb városok vannak meg – először nem is értettem, mitől 450 kilométer Szatmárnémeti, ami az iGO-val alig 320. Hát attól, hogy a következő település, amit ismer, Nagyvárad. Így tényleg nehéz.

A Nokiához képest alig lassabb Samsung igazán ideális lenne navigációra, de a Navigon nem használja ki a az összes lehetőséget. Egyrészt fekvő nézetben két vastag sávot elfoglal a semmire, a gyönyörű madártávlati képnek alig hagyva helyet. Feliratok gyakorlatilag nincsenek a 3D nézetben, pedig az ember örülne, ha esetleg tudná, milyen keresztutcáknál jár. 2D nézetben már vannak utcanevek, de sikerült halványzöld alapon fehér kontúrú bolhabetűkkel írni, így olvashatatlanabb, mint bármi a 2710-es Nokia apró kijelzőjén.

Cserébe lényegesen jobban tervezi az útvonalat, ha nem is tökéletesen. Olyan például, hogy Astoria egyáltalán nem szerepel az adatbázisában, ami még akkor is vicces, ha mindenki tudja, hol van Budapesten. A térképéről pedig nem konzisztens módon hiányoznak dolgok, néhol viszonylag friss változások megvannak, régebbiek hiányoznak. Viszont negyedévente frissül, és az árával két évre kapunk rá bérletet.

Vannak persze apró lököttségei: a házszám megadásakor nem vált át magától numerikus billentyűzetre, és hasonlók. Az már határozottan idegesítő, hogy néha elkurjantja magát: vigyázat! És utána: ötven méter múlva forduljon jobbra. Olyan kijelzéseket is nyújt, mint a GPS-sebesség, ilyesmi nincs a Nokián. Jó magyarsággal beszél, bár a Nokiára sem lehet panasz.

De véletlenül az iGO a legjobb.

Pedig az iGO 8 inkább a múlt, mint a jelen, az NNG már az iGO Primo és Amigo szoftvereket tolja, tán azért lehet hozzájutni legálisan ilyen olcsón. Mindegy, mert amikor a hardver működik, és friss a térkép, fantasztikusan teszi a dolgát, jól beszél és tényleg úgy tervezi az útvonalat, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. A kezelését szokni kell, így nem értem, hogy a hangszóró ki-be, nappali-éjszakai váltás gyorsmenüjét miért az akkutöltöttség+GPS-vétel kijelzésre bökve lehet előcsalni, és hasonlók. Szerencsére, aki nem igényli a profi funkciókat, választhatja az alap, egyszerűsített üzemmódot, és pár kezelési bukfenc máris eltűnik. Az iGO tényleg a legjobb navigáció, amit el lehet képzelni, valahogy jobban érzi forgalom logikáját – nálunk. Persze külföldön ki vagyunk szolgáltatva az adott térkép készítőjének, de nekünk többnyire a hazai úthálózat a legfontosabb.

A TeleSystem nevű turbulencia alaposan elragadott. Kétféle szoftver használható a készülékhez, az egyik gyakorlatilag csak a biztonsági mentésre szolgál, a másik az iGO Naviextras nevű programja, térképek vásárlásához és frissítéséhez. A készülék csatlakoztatásakor kiírja, hogy miből van új verzió, letölti, telepíti. Ha összejön.

Bár a boltban azt mondták, hogy ehhez az olcsó cucchoz nem jár frissítés, a Naviextras szerint igen. Neki is álltam, de a másfél gigabájt csak nem akart ráköltözni. Aztán észrevettem, hogy: minden egyes csatlakoztatáskor picit más dolog történik; továbbá, van pár ország, amelynél a térkép mérete ismeretlen. Ezeket inkább kihagytam az ötvenedik próbálkozásnál, és lám: siker. Azóta van M31-es is, ez egy viszonylag új út.

Aztán egyszer kikapcsoltam, és két-három nap múlva se resettel, se máshogy, nem indult el. Próbáltam mindkét programmal helyreállítani (készült biztonsági mentés), de nem ment. Visszavittem, segítettek a boltban; lényegében a gépről eltűnt a szoftver. Igaz, ha a boltból léptem be a Naviextrasba, nem járt frissítés, de már kezdtem megszokni a változatosságot. A végén ismét volt egy 2009 júniusi térképem. És otthonról nézve ismét járt a frissítés. Érti a fene, de egy újabb hétvégényi megfeszített szívással ráraktam. Majd erről is készült egy biztonsági mentés.

Hogy mi a verseny konklúziója?

Egyrészt az, hogy a navigációs rendszerek sírját már alaposan kimélyítette a Nokia, illetve pár cég, amely az okostelefonokra kínál térképszoftvert. A legjobb kombináció azonban még nem született meg. Androidra csak egyetlen képernyőfelbontáshoz, egy drága készülékre készül iGO – állítólag léteznek már meghekkelt verziók a többi készülékre, de én a legalitás talaján maradnék. Ha majd valóban megvehető lesz, az a végét jelenti a PNA-biznisznek – de úgy tűnik, a Tom-Tom, Garmin, a Navigon és a Sygic is ezen dolgozik, keményen. És akkor majd nem kell két készüléket venni.

Tény, hogy ma még olcsóbb egy iGO-s PNA+olcsó Nokia kombináció, és ugyanazt nyújtja – de csak autós navigáció szempontjából és kompromisszumokkal. Vész esetén ott a mobiltelefon, ha pedig komoly útról van szó, az ember a nagy cuccot viszi, a friss térképpel. Az androidos mobil kevésbé célgép, de ugyanez igaz az iPhone-tól a Windows Mobil op. rendszerekig: itt az útvonaltervezés csupán egy funkció, amit már most is veszélyesen jól csinálnak. Meg még száz más, szabadon választható dolgot is – és igazából ez szól mellettük.


(Forrás: Index 2011.)

Okostelefonok szavatossága

Mit tudnak az új generációs mobiltelefonok?

Az okostelefonok piaca az elmúlt néhány évben ugrásszerűen megnőtt. Nem csak arról van szó, hogy soha nem látott mennyiségű smartphone közül választhatnak az egyre nagyobb igényekkel rendelkező felhasználók, hanem arról, hogy a platformok tekintetében is nagyon nagy a kínálat.
Android, Bada, BlackBerry, iPhone, régi és új Symbian, Windows Mobile és Windows Phone, ez akárhogy is nézzük, nyolc operációs rendszer, melyek közül ötre folyamatosan jönnek az új készülékek, kettő pedig már kifutónak tekinthető, de így is sok rájuk épülő termék van piacon. A verseny óriási, a piackutatók azt mondják, hogy ebben van a jövő és természetesen a pénz is, a gyártók pedig ennek megfelelően próbálnak egymásra licitálni szolgáltatások és alkalmazások terén.
Az alábbiakban az egyes rendszerek funkcióit, illetve "szavatosságát" elemezzük ki, azaz megnézzük, hogy egy adott platformra épülő készülék tulajdonosa meddig számíthat arra, hogy a frissítésekkel együtt új funkciókat is kap, illetve mi az oka annak, hogy a mai napig vannak olyan lényeges újítások ezeknél az egyébként kifinomult és szofisztikált rendszereknél, melyek döntő hangsúlyt kaphatnak a készülékválasztás során.

Évek óta tart a kiélezett verseny

Két platformmal csak említve fogunk foglalkozni: a Samsung Bada azért marad ki, mert túlságosan új és még nem igazán látható, hogy merre megy, a BlackBerry pedig azért marad ki a sorból, mert hazánkban egyelőre nem túlságosan elterjedt és a jelek szerint egy ideig még nem is lesz az. A többieket viszont érdemes vizsgálni, kezdjük is azzal, hogy miként lehet rajtuk szoftvert frissíteni.

Android
A frissítések alapvetően magára a készülékre érkeznek, a rendszer jelzi, hogy érdemes lenne letöltenünk az új csomagot, amit egy gombnyomással meg is tehetjük, újraindítás, rövid várakozás, majd élvezhetjük is az új funkciókat.
A nagyobb léptékű frissítések telepítése viszont több esetben is számítógépet igényel, itt gyártónként is nagyok az eltérések. Olyan eset is van, hogy a frissítés a szolgáltató nevéhez kötődik, legalábbis a frissességet nézve, azaz először csak X szolgáltató ügyfelei telepíthetik a csomagokat, a többieknek pedig pár hetet várniuk kell.
iPhone
Talán ennél a legegyszerűbb a frissítés, az új csomagokat kivétel nélkül az iTunes névre hallgató, Windows és OS X operációs rendszerek alá is elérhető programmal tehetjük fel, ami egyébként a zenék és egyéb fájlok szinkronizálásához is szükséges.
Új csomag esetén a program felajánlja a telepítés lehetőségét, a frissítés után adataink pár kivételtől eltekintve megmaradnak, inkompatibilitás és probléma csak a nagyobb frissítéseknél lehetséges. Két érdekesség van, az egyik, hogy a friss szoftverek mindig teljes értékű telepítő-fájlok, azaz több száz MB méretűek.
A másik az, hogy visszafelé nem frissíthetünk, ha feltettük a legújabb verziószámot, nincs menekvés, nem használhatjuk a régebbit. Ennek oka az, hogy az Apple ezzel is vissza akarja fogni a telefonok törését (jailbreak), de az iPhone 3G tulajdonosok a saját bőrükön érezték ennek a hátrányát, az iOS 4.0 megjelenése ugyanis elképesztő módon belassította a készülékeiket.
Symbian S60 és Symbianˆ3
A Nokia platformjával kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy nincs átjárás a régi és az új rendszerek között, tehát a Symbian S60 5. kiadását futtató készülékekre nem rakható fel az újdonságnak számító Symbianˆ3, akármennyire hasonlónak is tűnnek felhasználói szemmel. A rendszerfrissítéseknél egyébként nincs gond, közvetlenül a készüléken és számítógépes szoftverrel is megoldhatjuk a dolgot.
Windows Mobile és Windows Phone 7
Itt is látnunk kell, hogy a Windows Mobile (6.5.3 és a korábbi verziók) és a Windows Phone 7 között nincs átjárhatóság, bár a két rendszer annyira másnak is tűnik. WP7 alatt egyelőre még nem volt frissítés, de ha lesz, valószínűleg közvetlenül a készülékre fog felülni.
Windows Mobile esetén picit macerás a helyzet, a frissítéseket a gyártók adják ki, számítógépes segédprogramok használatával tölthetjük fel őket, de ez nem mindig olyan pofonegyszerű, mint az ideális lenne. A legtöbb Windows Mobile tulajdonos egyébként soha életében nem frissít firmware-t, azt használja, ami a készüléken gyárilag rajta volt.

Szavatosság és a jelenség kiváltója: az Android

Ahhoz, hogy a gyártók üzletpolitikáját meg tudjuk érteni, tisztába kell jönnünk az egyes mobilplatformok felépítésével és magával a piaccal is. Az okostelefonoknál jelenleg nagy harc folyik, a két legerősebb szereplő az Apple és a Google, de az Egyesült Államokban fontos résztvevő a RIM (a BlackBerry készülékek gyártója), Európában pedig a Nokia.
Az érintőkijelzős okostelefon első igazán jelentős képviselője a 2007-ben megjelent iPhone volt, igaz, akkoriban még túlzás lett volna smartphone néven emlegetni a szoftveresen nem bővíthető készüléket. Rá egy évre viszont a gyártó elindította saját alkalmazásboltját, az pedig a lavinát, melynek hatásait a mai napig is érezhetjük. Kicsit megkésve, de hasonló utat járt be a Google nevével fémjelzett Android is, a közös tulajdonságuk pedig az, hogy bár több éve piacon vannak, funkcionalitás szempontjából még egyik rendszer sem tekinthető véglegesnek, tökéletesnek. Készítőik persze folyamatosan fejlesztik őket, ezért van az, hogy a verziószám növekedésével egyenes arányosan jelennek meg a közel sem elhanyagolható új funkciók.
Az iPhone-nál a platform negyedik generációjáig kellett várnunk arra, hogy a menüben mappákat hozhassunk vagy több program futhasson egyidejűleg, az zöld robotnál pedig rengeteg időbe telt a hangvezérlés kifejlesztése; ezek persze csak példák voltak.

A Sony Ericssonnak hét hónap alatt sikerült kihoznia az Android 2.1-et az Xperia X10-re

Egy-egy készülék tudása szempontjából igen fontos, hogy az operációs rendszerének mely verziója fut rajta. Fokozottan igaz ez az Android és az iPhone esetében, valamennyit számít a BlackBerrynél, viszonylag elhanyagolható viszont a Nokiánál, a régi rendszeren a szoftverfrissítések nem új funkciókat, hanem komoly hibajavításokat hoztak.
Az érintettek közül az Apple van a legjobb helyzetben, ők építik a készülékeiket is, mindössze négy darab van (évente jön egy), az Androidot viszont rengeteg gyártó használja, ráadásul házon belül is több készülék van. A Google (pontosabban az Open Handset Alliance) nagyon komoly hardveres előírásokat támaszt a gyártókkal szemben, a készülékeknek működniük kell 3G-s hálózaton, mindenképpen tartalmazniuk kell wifi modult, Bluetooth-t és GPS-vevőt, ezek hiányában egész egyszerűen nem mehet rájuk az Android. A gyártók tehát viszonylag korlátolt számú dologgal tudnak játszani, leginkább a kijelző méretével és felbontásával, a gyors processzorral és a grafikus chippel, a kamerával és természetesen a dizájnnal szoktak. Utóbbi viszont házon belül gyakran hasonló, mindenkinek vannak stílusjegyei, házon belül tehát nem feltétlenül nagy az eltérés ezen a téren.
Marad tehát a kijelző, a hardver és a kamera, ezek azonban nem fejlődnek olyan ütemben, ahogy az új készülékeknek meg kell jelenniük, azaz egy vagy két negyedévente. Mit lehet tenni? A szoftverrel kell játszani.

Más lehetőség tényleg nincs. Androidnál gyakorlatilag háromféle kijelzőfelbontás létezik, a legolcsóbb készülékek QVGA vagy WQVGA (240 x 320 vagy 240 x 400 pixel) panelt kapnak, a középkategóriában a HVGA (320 x 480 pixel) játszik, a nagyoknál pedig a WVGA a menő (480 x 800 pixel), ez már évek óta így van és kis túlzással még évekig így is lesz, magyarán egy frissen megjelent középkategóriás készülék nem jelent előrelépést a fél évvel korábban piacra dobott elődjéhez képest.
A processzorok teljesítménye sem növekszik olyan ütemben, hogy érdemes lehessen váltani, jelenleg úgy néz ki a képlet, hogy az alsó- és a középkategóriában is a Qualcomm MSM7227-es chipsetet használja mindenki, mely elég erőteljes ahhoz, hogy probléma nélkül meghajtsa a gépet; elődje az MSM7200-s család volt, amit már senki nem használ, tehát itt megfigyelhető a fejlődés. De a következő ilyenre véleményünk szerint legalább fél, de inkább egy évet kell várni.
Felül sem jobb a helyzet, a felhasználók nagy ívben tesznek rá, hogy első vagy második generációs Qualcomm Snapdragon (vagy más ARM Cortex-A8 alapú chip) dolgozik a gépükben, a grafikus teljesítmény pedig azért hagyja őket hidegen, mert egyelőre nincsenek olyan játékok a platformra, melyek kihasználnának egy erősebb és gyorsabb gyorsítót. A kamerák felbontása szintén nem nő olyan mértékben, hogy félévente lehessen lépni egyet. Három helyett öt megapixelt ugyan be lehet tolni a masinákba, de emiatt kérdéses, hogy vesz-e valaki egy új telefont. Marad tehát az, hogy a gyártók nem adnak ki frissítéseket a készülékeikhez, azaz a legújabb Androidhoz és az új szolgáltatásokhoz meg kell venni az új modellt. Meg persze lehet kiegészítő szoftverekkel is kedveskedni a vásárlóknak, de ezt csak a HTC tudja olyan professzionális szinten megcsinálni, hogy az az árakon és a felhasználók döntéseiben is látszódjon.
Egy ingyenes Need for Speed játék miatt senki nem venne drágábban HTC modellt, de a Sense kezelőfelület, az ingyenes navigáció és a távoli telefonelérés miatt megteszik.

Funkcionalitás szempontjából nem mindegy, hogy melyik Android verziót választjuk

A felhasználók persze valahol jogosan mérgelődnek amiatt, hogy pár hónapja vásárolt készülékükre nem érhető el a friss Android, de a fentiek fényében valószínűleg mindenki meg tudja érteni a gyártókat. A cégek ezért egy-két frissítést még lecsurgatnak a felhasználóknak, de a jelek szerint nem sietik el az efféle dolgokat. Jelenleg ott tartunk, hogy a gyárilag 1.6-tal érkezett készülékekre jelennek meg a 2.1-es frissítések, ilyen a Sony Ericsson Xperia X10, az X10 mini vagy az LG Optimus GT540. Hogy miért tartott fél évig a frissítések elkészítése? Nem tudni. A Sony Ericsson marketingje a kezdetektől fogva arra hivatkozik, hogy a teljesen egyedi felhasználói felület átültetése sok időt vesz igénybe, az LG-nél a nehézkes Google-certifikáció szokott jönni indoklásként.
Mindkét indokot igaznak és elfogadhatónak találjuk, de van egy harmadik, amit persze csak spekulációként szabad kezelni, de azért leírjuk: a 2.1-es frissítéssel érdemes volt megvárni a 2.2-es rendszer és az arra épülő készülékek megjelenését, így elkerülve, hogy a régi készülék konkurenciát teremtsen az újnak. A lépéselőny ugyanis megint a friss modelleknél van. És bár kicsit fáj kimondani, de üzletpolitikai szempontból ez így van jól.

Aki tehát androidos készülék vásárlása mellett dönt, gyakorlatilag csak abban lehet biztos, hogy a gyári szoftververzióval élete végéig használhatja majd a készüléket. Bár a jelenlegi tendencia azt mutatja, hogy egy-két frissítést még megélnek az eszközök, a jövőben könnyen előfordulhat, hogy ez meg fog változni, ugyanis a 3.0-s verzió érkezésével le fog lassulni az Android frissülése, évente fog megjelenni a nagy lépést jelentő szoftvert, amit nyilván nem fognak megkapni a régebbi modellek.

Apple iPhone, Symbian és Windows Phone

Az iPhone esetében szerencsére sokkal egyszerűbb a recept, mint konkurensénél. Az egészen biztos, hogy új készülék és új szoftver is évente egyszer érkezik, természetesen kéz a kézben. Az ilyesmi duplán örömteli esemény, nem csak az új készüléknek lehet örülni, hanem annak is, hogy az lenyomja a régebbiek árát, holott funkcionalitásban hasonló dolgokat érhetünk el. Jelenleg ugyanis az a tendencia, hogy az egyes iPhone modellek két nagy szoftverfrissítést érnek meg, tehát az első iPhone-ra (2G) rámegy a kettővel későbbi (iPhone 3GS) szoftvere, a másodikra (iPhone 3G) még rámegy a negyediken (iPhone 4) debütált, amire meg minden bizonnyal rá fog menni a hatodik iPhone szoftvere, két év múlva.
Az Apple persze a hardverrel is tud bűvészkedni, erősebb processzort, nagyobb 3D-teljesítményt, szebb kijelzőt és jobb kamerát ad, ezért bár az új szoftveres funkciók túlnyomó része elérhetővé válik a régebbi modelleken is, bőven marad ok, amiért érdemes lehet váltani.

A számológép ikonja mindegyik iPhone szoftvernél más

A Nokia Symbianjénél elég egyszerű a recept. Jelenleg ugye két operációs rendszer fut, a régebbi a Symbian S60 5. kiadása, az új pedig a Symbianˆ3, köztük nincs átjárhatóság, pont. Magyarán a csúcsmodellek az új rendszert kapják meg, de még forgalomban vannak a régebbire épülő modellek is, amikhez a jövőben nyilván nem várható nagy frissítés, de a Symbiannél nem is beszélhetünk olyan dolgokról, mint az Android és az iPhone esetében: nem növekszik nyilvánosan a verziószám, nem jelennek meg új funkciók, a rendszerben most már minden benne van, ami benne lehet, a leginkább szabad okostelefonos platformnak mondhatjuk.
Az biztos, hogy egy évig még a Symbianˆ3 modellek fognak menni, hogy utána mi lesz, azt valószínűleg még a Nokia sem tudja, minden attól függ, hogy hogyan teljesítenek az új modellek. Szoftverfrissítések persze várhatók, de azok csak az esetleges hibákat fogják javítani az adott modellnél.

A Nokiánál teljes a funkciólista, a frissítések inkább hibákat javítanak

A Microsoft a fent említett két cég keveréke; nekik is két platformjuk fut párhuzamosan (Windows Mobile 6.5.3 és Windows Phone 7), melyek között nincs átjárhatóság, frissítésre viszont bőven akad ok, a funkciólista ugyanis közel sem teljes. A régi platformra az ígéretek szerint érkezni fog még pár frissítés, de alapvetően egy olyan fajról beszélhetünk, melynek még vannak példányai (azaz lehet kapni rá épülő telefonokat), de szaporodni már nem tudnak, tehát rövidesen kihalnak. A Windows Phone 7 esetében pedig homály fed minden részletet, annyira új a rendszer, hogy még nem is jött rá frissítés, de ha a redmondi cégóriásnál van valakinek egy kis esze, akkor jönni fog, mert ezzel a zártsággal nem biztos, hogy le fogják győzni a konkurenseket, hiába jól kezelhető és gyors a rendszer.
Nagy kérdés továbbá, hogy mikor fogják hagyni a gyártóknak, hogy belepiszkáljanak a rendszerbe. Az idő haladtával gyakorlatilag önmaguk alatt vágják a fát, most még izgalmas a Windows Phone 7, mert csak három készüléket teszteltünk, de két hónap múlva már a fenébe fogjuk kívánni az ilyen készülékek próbáját.
Ezen változtathatna, ha a tűz közelébe engedné a HTC-t, a Windows Mobile-t úgy is ők mentették meg a TouchFlo/Sense kezelőfelületek megalkotásával, valószínűleg a Windows Phone 7-et is jó oldalról fognák meg. Egy próbát mindenképp megérne a dolog, de a Microsoft egyelőre nem tűnik túl nyitottnak rá.

A Windows Phone 7-re ráférne egy nagy funkcióbeli frissítés

Nagyon röviden azért említsük meg a kimaradt két versenyzőt: a Bada magukon a készülékeken frissítgeti magát, funkcionalitásban nincs komoly hiányossága, a hozzá tartozó szoftveres bolt viszont nagyon kicsi, a Samsungnak először ezen kell változtatnia, ha játékban akar maradni, utána kezdheti el a verziószámok feltolását. A BlackBerry pedig úgy tűnik, hogy jól megvan magában, nem akar versenyezni az Apple-val vagy a Nokiával. Szépen frissítgeti a rendszert, fontos és kellemes funkciók jelennek meg, miközben a felhasználói felület nem sokat változik, de a készülékek szépen fogynak a tengerentúlon. Idővel persze biztos jön majd valami új, valami más, például a Playbook nevű kütyü és a hozzá fejlesztett OS, de az még messze van.

A fentiek elolvasása után remélhetőleg sokan tisztába jöttek azzal, hogy mi miért van úgy az okostelefonos operációs rendszereknél, ahogy jelenleg van. A lényeg röviden az, hogy majdnem mindegyik platform nagy iramban fejlődik, és szinte mindegy, hogy kapunk-e frissítéseket (iPhone) vagy nem annyira (Android), a legcsábítóbbak mindig a legújabb készülékek lesznek.
Hogy ezt melyik gyártó hogyan éri el, az persze változó.

(Forrás: Mobilaréna – FVA válogatás 2010. december.)

ADAC téligumi-teszt, 2010

Idei téligumi-tesztjén az ADAC a 185/65 R 15, illetve 225/45 R 17 méretű abroncsokat vizsgálta, és alig talált olyat, amely nem felelt meg az elvárásoknak.

Odáig fejlődött mára a gumiipar, hogy a nevesebb márkák között gyakorlatilag nincs már igazán gyenge téli gumi. Legalábbis az idei ADAC-tesztből ezt a következtetést lehet levonni. Azért elrettentő példaként mindig hozzácsapnak a németek a tesztelt abroncsokhoz egy-egy távol-keleti selejtet, amivel rémisztgetik a népet, de a termékek többsége nagyon hasonló színvonalon mozog.

Inkább azért érdemes áttanulmányozni a tesztet, hogy a számunkra legfontosabb tulajdonságokban teljesítsen jól a kiszemelt abroncs. Ha a táblázatban látványos, színekkel jelölt ajánlási kategóriák fölött megnézzük az egyes osztályzatokat, kiderül, hogy a legjobb téli gumi és a középmezőny vége között gyakorlatilag minimális különbségek vannak – a negatív példaként előrángatott távol-keleti termékeket most hagyjuk ki a sorból, a magyarországi kínálatban úgysem szerepelnek. Azért érdemes viszont átbogarászni a táblázatot, mert a kis szórású végeredmény jelentősen eltérő részteljesítményekből jöhet ki.
Aki például évi negyven–ötvenezer kilométert tesz meg, nem árt, ha odafigyel a táblázat alsó sorára. Kopás tekintetében ugyanis nem elhanyagolható különbségek vannak az egyébként hasonló minőségű abroncsok között, így a kicsit drágább bekerülési költség néhány szezon alatt megtérülhet, ha ritkábban kell cserélni a szettet.

185/65 R 15 T téli gumik

Ebben a középkategóriás autók között gyakran előforduló méretben tizenöt abroncsot vett elő idén az ADAC. Például Alfa Romeo 147-esre, 156-osra, Audi A3-asra, Citroen C3-asra szerelik a 185-ösöket gyárilag, de Dacia Loganon, Opel Astrán is megtalálható ez a méret.
A tesztet a Dunlop SP Winter Sport 3D MO nyerte, amit elsősorban kiegyensúlyozott teljesítményének, valamint a vizes úton elért legjobb eredménynek köszönhet, hiszen a végső elszámolásba 30%-kal számít be a nedves felületen nyújtott produkció. Nem sokkal maradt le a Goodyear UltraGrip 7+, illetve az itthon szinte ismeretlen Esa-Tecar Super Grip 7 – gyakorlatilag ugyanazt a szintet hozzák, mint a tesztgyőztes. A többi középkategóriás is jellemzően csak azért csúszott ki a zöld, pluszos kategóriából, mert vizes vagy száraz felületen pár tizeddel túllépték a ponthatárt.
Egyedül a Yokohama W.drive V903 lóg ki a márkások mezőnyéből: vizes, havas és jeges felületen is átlagon aluli teljesítményt nyújtott, így csak elégséges osztályzatot adhatott neki az ADAC. Star Performer Winter, amely nálunk nem található meg a nagyobb forgalmazók kínálatában, elrettentő példaként szerepel a tesztben: 100 km/h sebességről 18 méterrel később állítja meg az autót, mint a tesztgyőztes Dunlop.
Így a többi átlagon aluli eredményt is figyelembe véve egyedül erre a gumira ragasztották a németek az elégtelen matricát. A kisebb méretben idén érdekes módon kifelejtették a hagyományosan jól szereplő Michelin Alpin aktuális változatát, viszont két négy évszakos abroncsot is összehasonlítottak a kifejezetten téli használatra készült termékekkel.
Már nem lepődünk meg azon, hogy a Goodyear Vector 4Season alig marad el egy átlagos téli gumi eredményeitől, viszont elismerést érdemel, hogy emellett alig kopik. Jó választás lehet mindenkinek, aki nem szereti évente kétszer látogatni a gumist – drágább árát hamar behozhatja a megspórolt szerelési költség.
A Vredestein Quatrac 3 teljesítménye sem sokkal rosszabb, viszont hamarabb fogy el, ezért inkább kevesebbet futó autókra ajánljuk, amelyeken hamarabb elöregszik a gumi, mint elkopna.

(Nagyításhoz 'klikk' a képre)

225/45 R 17 téli gumik

A 185-ösökhöz hasonló eredmények születtek a nagyok között is. A két távol-keleti versenyző betlizése mellett a Yokohama W.drive V902A kapott elégséges osztályzatot – mint a kicsiknél, száraz úton itt is a legjobb eredménnyel büszkélkedhet ugyan a neves japán, viszont amint csapadék kerül az útra, jobban csúszkál konkurenseinél.
Ezzel szemben bravúrosan szerepelt a Michelin Alpin A4, amely a lehető legjobb kopási értékelés mellett vizes úton is megmutatta a többieknek, kit kell utolérni. Ez azért meghökkentő, mert a tapadás nedves úton és a tartósság általában csak egymás rovására növelhető a gumikeverék fejlesztésénél.
Még két abroncsot, a Continental ContiWinterContact TS830P-t, illetve a Dunlop SP Winter Sport 3D-t ajánlja figyelmünkbe az ADAC. Mindkettő kiegyensúlyozott teljesítményével előzi meg a konkurenseit, akik jellemzően egy-két kategóriában nem hozzák az elvárt eredményeket. A sor végén kullog a két távol-keleti gyártó, az Interstate és a Westlake. Utóbbi esetében vizes úton 22 méterrel hosszabb fékutat mértek a németek, amikor százas tempóról fékezték le az autót – nem kell magyarázni, miért bosszulhatja meg magát a rossz helyen megspórolt pénz.
Ha az idei tesztben nem találja az ön autójára szerelt méretet, korlátozottan érvényesek az eredmények a szomszédos szélességekre is: 175/65 R 15-ös, illetve 195/65 R 15-ös gumikhoz előveheti a 185-ös táblázatot, 215/45 R 17, valamint 235/45 R 17 méretekhez pedig a 225-ösök listája használható. A tavalyi teszten a 185/60 R 14-es és 205/55 R 16-os abroncsokat vizsgálta az ADAC, tavalyelőtt a 175/65 R 14-esek, illetve a 195/65 R 15-ösök voltak terítéken.
Aki esetleg használt gumik közül válogatna, érdemes a választás előtt átnéznie ezeket, de a kétéves modelleket megtalálni még az akciós újak között is.

(Nagyításhoz 'klikk' a képre)

Hogyan pontoz az ADAC?

Tudni kell a németek ajánlási rendszeréről, hogy szigorúan büntetik, ha egy-egy kategóriában nem ugorja meg a lécet az adott gumi. A tájékoztató tabella bal felső sarkában azok a ponthatárok láthatók, amelyeket az abroncsoknak muszáj elérniük, hogy jó vagy akár csak közepes ajánlást kapjanak. Mindenhol, ahol kis nyilacskát látnak a szóbeli értékelés végén, a piros számmal jelölt szempontokból alulteljesített a gumi, ezért kapott az átlagához tartozónál rosszabb ajánlást.

A teszt végeredménye az egyes szempontok súlyozott átlagából adódik: elvileg öt kategóriába sorolja az ADAC a gumikat. Azért elvileg, mert az idén módosított rendszer szerint a két pluszos jeles kategória 1,5-nél jobb átlagot feltételez, amitől minden abroncs messze elmaradt, ezért csak elméleti jelentősége van. Egy pluszos, jó minősítést kapott idén mindkét kategóriában az első három helyezett, nagyjából ez felel meg a régebbi különösen ajánlott minősítésnek. A középmezőny java tavaly még ajánlott címkét kapott volna, idén karikával jelölik az iskolában közepesnek megfelelő osztályzatot, míg az áthúzott karika, ami idén egyedül a Yokohamáknak jutott, elégséges, azaz feltételesen ajánlott eredménynek számít. Ahol vízszintes vonalat látnak, azt az abroncsot kerüljék el messziről…

(Forrás: Index / Totalcar)

Hol kötelező a téli gumi?

Nem árt tudni, hogy milyen időszakokban kötelező Európa egyes országaiban a téli gumi használata, illetve hol kötik az útviszonyokhoz a megfelelő abroncsok meglétét.

Ausztria november 1-jétől április 15-éig, de csak latyakos, havas, jeges úton
Csehország november 1-jétől április 30-áig, de csak, ahol közlekedési tábla jelzi
Dánia nem kötelező
Finnország december 1-jétől február 28/29-éig
Franciaország ahol közlekedési tábla jelzi
Horvátország ahol közlekedési tábla jelzi
Lettország december 1-jétől március 31-éig, de kiterjeszthető októbertől áprilisig
Litvánia november 1-jétől április 1-jéig
Németország jelenleg „az útviszonyoknak megfelelő” guminak kell az autón lennie,
de új törvénytervezetről tárgyalnak
Norvégia nem kötelező
Olaszország az Aosta-völgyben október 15-étől április 15-éig, máshol közlekedési táblától függően
Svájc nem megfelelő gumi esetén büntetés fenyeget
Svédország december 1-jétől március 31-éig, utánfutón is
Szlovákia téli útviszonyok esetén
Szlovénia november 15-étől március 15-éig

Telefonos ügyfélszolgálatok gyorsasága

Hétvégén a mobilszolgáltatóm ügyfélszolgálatával szerettem volna beszélni. Első, sikertelen alkalommal negyed órát hallgattam a géphangot és kapcsolgattam iránymutatása szerint, majd élvezhettem az újra és újraismétlődő zenét. Fél óra múlva ismét próbálkoztam, ekkor húsz percig tartott a türelmem, de most sem volt eredmény. Harmadszorra ismét negyed órát, negyedszerre csak 10 percet várakoztam, sajnálatosan szintén sikertelen volt a türelem.
Ez az összesen egy órás hiábavaló kísérlet szombati napon volt. Vasárnap újra próbálkoztam, s láss csodát, a kötelező első körök, ide oda gombnyomkodások után azonnal sikerült egy ügyfélszolgálatos elérnem, a problémát orvosolni vele.

A fentiek alapján kíváncsiak voltunk, hétköznap mennyi idő alatt juthatunk el egy nagy cég ügyfélszolgálatosáig.
Íme az eredmény.

közművek

Fővárosi Vízművek - (06-40-247-247) 48 mp
Fővárosi Gázművek - (06-40-474-474) 1 perc 12 mp
Tigáz -  (06-40-333-338) 1 perc 17 mp
E.ON - (06-40-220-220) 1 perc 25 mp
ELMŰ - (06-40-383-838) 1 perc 37 mp

mobil szolgáltatók

T-mobile (1430) 1 perc 48 mp
Pannon (1220) 2 perc 45 mp
Vodafone (1270) 3 perc 28 mp

internet szolgáltatók

Fibernet (1280) 1 perc 26 mp
UPC (1221) 1 perc 56 mp
Invitel (1443) 3 perc 11 mp

BKV (061-461-65-00) 59 mp
Volánbusz (06-1 219-8079) Kicseng, 2 perc alatt sem veszik fel, nincs automata sem.

Pár megjegyzés:
Van titkolódzó cég is, melynek nem található meg a weboldalán ügyfélszolgálati telefonszáma. Nemzeti légitársaságunk, a Malév ilyen. Megdöbbentő, hogy a Wizz Air ügyfélszolgálatának Magyarországról való hívásdíja 225 HUF percenként. Véleményünk szerint a 2 percen belüli elérési idő kitűnő ügyfélszolgálati elérésnek minősül.

Felmérésünk nem reprezentatív, egyhívásos módszerrel készült. Így nem állítható, hogy minden hívó hasonló eredményt tapasztal az adott céggel, szolgáltatóval történő beszélgetéseknél.
A kísérletet 2010. május 10-én 09.45-11.15 óra között végeztük egy alkalommal. A mérés időtartama a kapcsolástól az ügyfélszolgálatos élőszavas bejelentkezéséig tartott.
A nyomógombos menürendszerben általános vagy/és számlázással kapcsolatos ügyintézést kívántunk elérni. Egy esetben sem adtunk meg ügyfél azonosítót, ez pár másodperces késést okozott az ügyfélszolgálatosok kapcsolásánál.

Önnek más a tapasztalata?
Hosszú percekig várt hiába az ügyfélszolgálatos jelentkezéséig?
Ha szükség esetén ezt híváslistával is tudja bizonyítani, az esetét kérjük írja meg nekünk a levelek@fogyasztovedelem.hu címre.

folyt. köv.

Telefonos ügyfélszolgálatok gyorsasága II.

Milyen gyors a hibabejelentés hétvégén?

közművek

ELMŰ (06 - 40 - 38 - 39 - 40) 28 mp
Tigáz (06-80-300-300 / gázszivárgás bejelentése) 37 mp
Fővárosi Gázművek (061-477 – 1333 / gázszivárgás bejelentése) 44 mp
E.ON (06-80-20-50-20 / általános műszaki hiba bejelentése) 54 mp
Fővárosi Vízművek (06-40-247-247) 1 perc 44 mp

mobil szolgáltatók (elveszett v. ellopott SIM kártya letiltása)

Telenor (Pannon) (1220) 59 mp
T-mobile (1430) 1 perc 3 mp
Vodafone (1270) 1 perc 9 mp

internet szolgáltatók

Invitel (1445) 1 perc 5 mp
Fibernet (1280) 1 perc 54 mp
UPC (1221) 2 perc 51 mp

A próbahívásokat 2010. május 30-án 16.50-17.35 óra között végeztük.
Felmérésünk az első, május 10-én készített módszerrel készült.

Plazma vagy LCD TV - melyik a jobb? Vagy egy harmadik?
(FVA összeállítás 2010. február 27.)

Az LCD története
Az LCD (Liquid Crystal Display - folyadékkristályos kijelző) megjelenítők az utóbbi évtizedekben életünk csaknem minden színterén megjelentek. A mai harmincasok-negyvenesek nosztalgiával gondolhatnak vissza (kis)kamaszkoruk, ifjúságuk hőn áhított trendi kütyüjére, a (hétzenés) kvarcórára. A legtöbben a "kvarc" kifejezést is a folyadékkristályos kijelzővel azonosították, ezt erősítette a szintén LCD kijelzővel ellátott kvarcjátékok elterjedése is (a fiatalabbak gondoljanak a Tetris, Tamagocsi, Nintendo, PSP valamelyikére).
A tanulást, munkát az LCD kijelzős (napelemes!, esetleg tudományos) zsebszámológép segítette. A 90-es évek végén ugrásszerűen terjedni kezdtek a mobiltelefonok, amelyek előbb-utóbb a korábban jól körülhatárolt funkciójú kütyüket praktikus módon egyetlen folyadékkristályos kijelzőre varázsolták, ezzel párhuzamosan pedig mind több háztartási eszközünk (mosógép, hűtőszekrény) kapott LCD kijelzőt. A számítástechnikában a kijelzők terén ma már szinte egyeduralkodónak tekinthetők az LCD képernyők. Áruk folyamatosan csökken, tulajdonságaik pedig egyre meggyőzőbbek.
A laptopok, notebookok világában mindig is adott volt az LCD megjelenítő, de manapság asztali PC-t is csak LCD monitorral tudunk vásárolni. Szemünk hozzászokott a képéhez, és a felhasználók általában nem is sírják vissza a régi katódsugárcsöves (CRT) monitorokat, hiszen egy sokkal megnyugtatóbb képű, jóval könnyebb és kisebb helyet elfoglaló eszközt kaptak az LCD révén.
Ez az évtizedek óta folyamatosan fejlődő technológia természetesen nem kerülhette el, hogy a szórakoztató elektronika is kivegye részét a fejlesztések hasznából, egyúttal további fejlődésre ösztönözve az iparágat. Korábban csak az LCD monitorok mellé kínáltak tévétunert (ez elsősorban természetesen az informatika iránt érdeklődőket célozta meg), illetve megjelentek az első, ma már nevetségesen kicsinek tűnő, még inkább monitor-szerű LCD tévék. Az elmúlt néhány évben a kijelzők mérete ugrásszerűen megnőtt, paramétereik sokat javultak, áruk a vártnál is gyorsabban esett, így a plazma mellett az otthoni tévézés meghatározó alternatívájává váltak.

Érdekes megfigyelni ugyanakkor, hogy az egyre nagyobb méretű tévék mellett a viszonylag kicsi kijelzők terén (7"-os tévék, mp4 lejátszók) is tarol az LCD. A plazma múltja rövidebb, hiszen az első plazma tévéket az 1990-es évek második felében mutatták be. Az LCD és plazma TV-k fejlődése rohamosan gyorsul, egyre szélesebb rétegek számára válnak megfizethető alternatívává a hagyományos katódsugárcsöves televíziók mellett. Ha két LCD TV ugyanannyiba kerül, az sok esetben nem jelenti azt, hogy azonos képminőséget produkálnak, sőt!
Az üzletekben általában drága Blue-Ray lejátszókra vannak kötve a plazma és LCD tv-k, ezekről természetesen tűéles, gyönyörű képet mutat mindegyik modell. A csalódás akkor éri a nem ritkán több százezer forintos LCD TV-t megvásárlókat, amikor beállítják a nappaliba, és a hagyományos analóg műsorszórás megmutatja a hiányosságait. A kép nem ritkán szétesik, maszatos, egyszóval csúnya a hagyományos tv-knél megszokott képhez képest. Ez főleg inkább az LCD tv-knél előforduló jelenség, de a plazmák sem kivételek, csak képalkotásuk módja jobban hasonlít a hagyományos televíziókéra. Ez ellen nem sokat tehetünk, a megoldást a DVB, digitális műsorszórás jelenti. Persze nem minden plazma és LCD képe egyforma, az alkalmazott képjavító technológiáknak köszönhetően jelentősen javítható a képminőség. Célszerű ezért a nevesebb gyártók termékeit vásárolni, inkább egy kicsit drágábban, mert ők ténylegesen többet foglalkoznak, ill. több forrás áll rendelkezésükre ebben a témakörben.
Az oldal célja a plazma és LCD TV-k részletes megismertetése, elősegítendő a legjobb vételt. A plazma és az LCD tv-k működése között jelentős különbségek vannak, mindkét technológiának megvannak az előnyei és hátrányai is. Az LCD háttérvilágítása miatt ugyan nagyobb fényerővel rendelkezik, de emiatt bevilágítások jöhetnek létre a képen, ami leginkább a képernyő alsó és felső részén válik láthatóvá, kisebb nagyobb világos foltok képében. A plazmák kontrasztarányban verhetetlenek, ám nagy méret és még inkább nagy felbontás esetén jóval drágábbak lehetnek az LCD-knél.

Plazma TV előnyei:
- nagyon széles látószög
- jó színhűség, igazi fekete szín
- nincs bevilágítás
 

LCD TV előnyei:
- alacsonyabb fogyasztás
- nagyobb fényerő
- kisebb méretekben is kapható

Egyértelmű győztest azonban nehéz kihirdetni, mivel látható, hogy mindkét technológiának megvannak az előnyei. Az azonban tény, hogy plazma TV-t csak 82 cm-es mérettől felfelé találhatunk, ez alatt egyértelmű tehát a választás.
Nagyobb méreteknél azonban előny lehet az LCD TV-k jobb felbontása, azonos ár mellett természetesen. Ha fontos a jó színhűség, és sokat nézünk DVD filmeket, akkor jobb választás lehet egy nagyobb méretű plazma, az alacsonyabb felbontás ellenére is, mert hiába a nagy fényerő és felbontás, ha a bevilágítás sokat ront az összképen.
Tehát a legjobb minőségű képet a nagy felbontású Plazma TV adja, de mint az sejthető, ezek a legdrágábbak is. Alternatívaként szóba jöhet egy szintén HD Ready LCD TV is, ha megtudunk barátkozni a bevilágítással, és a nem olyan nagy látószöggel.

Tények és tévhitek

Figyelem!
Az alábbi információk tájékoztató jellegűek, a technológiákból eredő általános tapasztalatokat tükrözik, így egyes gyártók/típusok esetében elképzelhető, hogy az egyedi paramétereiknek köszönhetően a lenti megállapítások nem feltétlenül bizonyulnak igaznak rájuk nézve.

"A plazma tévék sokkal több áramot fogyasztanak az LCD tévéknél"

Ez nagy általánosságban elmondható, és ez a két technológia különbségének köszönhető. A plazma esetében a képalkotás során jelentős hő keletkezik, értelemszerűen ez számunkra mint feleslegesnek tűnő fogyasztás jelentkezik. Mégis adódhatnak olyan helyzetek, amikor a plazma fogyasztása megközelíti az LCD alacsonyabb értékét, pl. sötétebb tónusú filmek esetében, amikor az LCD (szintén a technológiának köszönhetően) ugyanúgy eszi az áramot, mint világos képek esetén, míg a plazma ez esetben kevesebbet fogyaszt.
Persze kérdés az, hogy akarunk-e (állandóan) sötét filmeket nézni. Ugyanakkor mindkét technológiára igaz, hogy több áramot fogyasztanak a hagyományos tévéknél, de ez elsősorban a jóval nagyobb képernyőnek köszönhető.

"A plazma tévék beéghetnek, míg az LCD tévék nem"

Általános vélekedés, hogy a plazmákba beég a (12)-es karika a filmek nézése során. A jelenség akkor fordul elő a különböző technológiájú kijelzőkön, amikor a kép egy adott területén hosszú időn át folyamatosan ugyanaz látszik.
Ez annak idején számítógépre (C64 és társai) kapcsolt hagyományos (katódsugárcsöves) tévék, monitorok esetén jelentkezett, ma is megfigyelhető egyes ATM-ek kijelzőjén. A korábbi plazma kijelzőkön a beégésre valóban reális esélyt adott a korhatáros karikával jelölt műsorok nézése, de ugyanígy a tévéadók logója is potenciális veszélyforrást jelentett, mivel az adott képpontok állandó hevítése révén a gázgömb elvesztette "rugalmasságát".
A korszerű készülékekben azonban a gyártók különféle technikai megoldásokkal gyakorlatilag kiküszöbölték a problémát. Ilyen például a kép állandó tologatása 1-1 pixellel, amit a néző nem érzékel, azonban ez a módszer megelőzi az egy pixel vastagságú korhatárkarikák beégését. A plazmák esetében egy másfajta "beégésre" is számítani lehet, amikor is a sokáig nem használt pixeleknél (ezek jellemzően a 16:9-es szélesvásznú kijelző bal-jobb oldalai 4:3-as arányú adások nézése esetén) elszíneződést tapasztalhatunk.
LCD tévéknél tapasztalat szerint ilyen jellegű beégések nem fordulnak elő.

"Az LCD tévéknél előfordulhatnak pixelhibák"

Csakúgy mint az LCD monitoroknál, az LCD tévéknél is előfordul, hogy egy-egy pixel (képpont) vagy subpixel (a képpont színét adó három alapszín egyike) beég (folyamatosan világít) vagy "döglött" (nem világít akkor sem, ha kellene neki). Ezt a gyártók a technológia jelenlegi fejlettségével magyarázzák, nem garantálható, hogy egy több millió (sub)pixelt tartalmazó kijelző minden egyes kis képpontja tökéletes legyen.
A hibás pixelek és subpixelek elfogadható számát jogszabály rögzíti, tehát ha ezt nem haladja meg a hibás (sub)pixelek száma a képernyőn, akkor a készüléket hibátlannak kell tekinteni (nem csere- illetve javításköteles).
Egyes gyártók és forgalmazók azonban ennél szigorúbb feltételeket szabnak az általuk gyártott/forgalmazott termékekre, és már egyetlen subpixelhibát is jogos garanciális panasznak tekintenek és cserélik a készüléket.

"Az LCD tévék képe csak szemből élvezhető"

Ha nem is ennyire drámai a helyzet, az mindenképpen elmondható, hogy az LCD tévék (és monitorok) a képet valóban szemből nézve a legélvezhetőbb, oldalról, illetve felülről/alulról nézve mind a fényesség, mind a színárnyalatok torzulnak, extrém esetben a zöld akár még lilának is látszhat.
A tévék paraméterei közt általában megadják a láthatósági szöget, amelyek az újabb modelleknél megközelítik az ideális a 180 fokos értéket (természetesen a képernyő síkja mögül nem látjuk a képet, legfeljebb tükörből), de ez nem jelenti azt, hogy (szinte) merőlegesen nézve a képre bármit is élvezhetnénk belőle, még ha eldönthető is, hogy be van kapcsolva a készülék vagy sem. Igényes, minőségi tévézéshez LCD esetén feltétlenül a készülékkel szemben helyezzük el a karosszéket.
Plazma esetén a rálátási szögnek nincs jelentősége, nagyjából ugyanolyan jó minőségű képet látunk, bármely oldalról is nézzük a képernyőt.

"Az LCD feketéje nem igazán fekete"

Nem bizony. Az LCD tévék (és monitorok) a képet folyamatos háttérvilágítás mellett jelenítik meg, így a fekete képrészletek is világítanak, ebből adódóan a fekete amolyan sötétebb szürke árnyalatnak tűnik. Plazma esetében a fekete valóban fekete, ami házimozi esetén nem elhanyagolható. "A plazma színei sokkal élethűbbek az LCD színeinél" Ez így van; a plazma készülékek gyártói sokszor olyan számokat említenek a megjeleníthető színek értékeként, amit hirtelen talán számmal leírni sem lenne egyszerű, miközben az LCD "csak" 16 millió különböző szín megjelenítésére képes. Akinek van kedve, számolja meg, hogy hány különböző színt lát a képen, mindenesetre a különbség a plazma és az LCD színei között még ha nem is megdöbbentő, de mindenképpen meggyőző.

"Gyorsan mozgó képek esetén az LCD-n szellemkép látható"

Valóban az LCD válaszideje még messze le van maradva a plazma tévékétől, ami gyors mozgások esetén, úgy mint akciójelenetek, sportközvetítések (nem feltétlenül sakk) feltűnő, sőt zavaró lehet.
Az LCD technológia eredeti, legelterjedtebb felhasználási területein (pl. kvarcórák, monitorok) nem volt létfontosságú a gyors és tökéletes állapotváltás, teljesen mindegy, hogy látszik-e még egy pillanatra az 1-es szára, amikor a 2-es jelentik meg az óra kijelzőjén.

A jövő – Lézertévé, 3D tévé, szuper-HD tévé
Döglődik a plazma, jön fel a lézer

Bár több teszt azt mutatta, nem egyértelmű, hogy az LCD-nek, a plazmának vagy a LED-es háttérvilágítású LCD-nek szebb a képe, a szakemberek szerint utóbbi a jövő útja, meg a lézertévé. Az elemzők szerint 2010 a plazmatévék hanyatlásáról fog szólni, illetve az OLED technológia előretöréséről, bár annak is megvannak a maga bajai.
Hiába energiatakarékos, gazdagabb színvilága, és hiába nem kell a gyártásához környezetszennyező és mérgező anyagokat felhasználni, ha az élettartama negyede egy sima LCD-ének, és a kék fényért felelős komponensek hamarabb kiöregednek benne, mint a többi, így a színei még ennél is hamarabb változnak meg (persze itt azért tízezer órás nagyságrendről beszélünk, nem kell attól félni, hogy két hét alatt kifogy a kék fény az új tévénkből).

Érdemes megfigyelni, hogy az OLED (ami egyébként organikus fénykibocsátó diódát jelent, és a szentjánosbogaraktól leste el a technológiát) három nagy előnye közül kettőnek semmi köze sincs magához a tévézés élményéhez. 2010 egyik nagy fordulópontja lehet, hogy a tévé kicsit olyan lesz mint az autó: nemcsak az számít, mennyire jó, de az is, hogy mennyire gazdaságos és környezetbarát.
A kaliforniai tévétörvény lehetett ennek a trendnek a fő elindítója. A kormányzó betiltotta a túl sokat fogyasztó tévéket (ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy ampermérős kommandók járják az utcákat, és helyben megsemmisítik az áramzabáló tévéket, csak a boltokba nem kerülhet bizonyos fogyasztási szint feletti új készülék).
A számítások szerint Kalifornia évi 3800 gigawattóra energiát fog megtakarítani, ha 2011-ben a rendelet teljes szigorral életbe lép. Ez rettenetesen sok, a paksi atomerőmű 2008-ban tizenötezer gigawattórát termelt. Az EU 2010 végétől akar hasonló szabályozást bevezetni.

A lézertévé
 A projektorokban használt lézer-háttérvilágításos technika miatt a LaserVue L65-A90 fantázianevű, 65 collos képátlójú (165 cm) tévé színei sokkal szebbek, mint bármilyen más tévének eddig: a fekete valóban fekete, és nem szürke, a vörös, zöld, és kék (ebből a három alapszínből keveri ki minden kijelző a színeket) pedig csodálatosan élénk, legalábbis a cég szerint.
A számok azt mutatják, hogy a lézertévé nagyjából a mai HDTV-szabvány által meghatározott színpaletta dupláját képes megjeleníteni. Mindezd HD-felbontásban, 120 hertzes képfrissítéssel (vagyis egy másodperc alatt 120 képkockát tud megjeleníteni - az emberi szem 25-től érzi folyamatosnak a mozgóképet).
A lézeres technológia energiatakarékos is, a fél falat elfoglaló, 60 kilós tévé mindössze 135 wattot fogyaszt, ami nagyjából a harmada egy LCD-, és negyede egy palzmatévé fogyasztásának.
A rossz hír (már azon felül, hogy Európában egyelőre nem elérhető a tévé) a készülék ára: 7000 dollárt mutat az árcédula, ami most éppen közel 1,4 millió forintot jelent, de az árfolyamok mostanság szokásos változásai mellett bármikor másfél millió fölé ugorhat. Arról nem is beszélve, hogy a műszaki cikkeknek hajlamosak a cégek euróban is ugyanazt az árat adni, mint dollárban. Külön érdekessége a tévének, hogy felkészítették a 3D-s képmegjelenítésre is - bár ezt még jó ideig nem tudja a közönség kipróbálni, mert nincs olyan Blu-ray film, videojáték, vagy kísérleti tévéadás, ami ezt a funkciót támogatná.

Hádé, hádébb, leghádébb
Úgy tűnik, mostanában jut el a piac oda, hogy a hd felbontás önmagában már nem elég ahhoz, hogy eladjon egy tévét. Ma szinte kizárólag hd tévéket lehet kapni a boltokban, így itt az ideje az újabb generáció bevezetésének. Már tavaly év közben is lehetett hallani az UHD felbontásról, bár a 7680 × 2160 képpontos felbontás, meg a 22.2-es hang a legoptimistább becslések szerint is csak valamikor a 2020-as években fog elterjedni, ma még papíron is csak a célokat fektették le, az ehhez szükséges adatátviteli sebesség (300 megabyte másodpercenként) meg az adatfolyamot valós időben kitömörítő processzor még sehol sincs.
A CES-en (Las Vegas-i CES, a világ legnagyobb szórakoztató elektronikai vására) idén januárban bemutatkozó új HD tévék az ennél egy nagyságrenddel kisebb, 2160p kódnevű felbontást használták, ami 3840 × 2160 képpontos felbontást jelent, vagyis a képernyőn éppen négy darab fér el az eddigi legnagyobb 1080p szabványú hd képből. A gyakorlati haszna is pont ennyiben merül ki egyelőre, mivel 2160p-s felbontású tévéadások, Blu-ray filmek vagy videojátékok egyelőre nincsenek. Így aki kifizet egy Westinghouse Digital D56QX1-ért ötvenezer dollárt, vagy egy Sony Trimasterért hetvenhatezret, egyelőre csak annyit ér vele, hogy a kép a képben rendszer helyett HD kép a HD képbent élvezhet a tíz–tizenötmillió forintos tévéjén.
2011-re jósolják a szakértők, hogy a mai kísérleti modellek után rendesen betámadják a gyártók a piacot a barátságosabb árú, kiforrottabb szuper-HD készülékekkel, és állítólag addigra lesz olyan tartalom is hozzájuk, ami megmutatja, milyen gagyi egy vacak 1080p-s tévé a vadiúj 2160p-s mellett.

Hertzről hertzre
A tavalyi CES egyik nagy durranása tévéfronton a képfrissítési háború kitörése volt a gyártók között. A képfrissítési frekvencia azt jelenti, hogy hány állóképet jelenít meg a képernyő egy másodperc alatt – ha elég sokat, azt a szemünk mozgóképnek látja. Ez az „elég sok” olyan harminc–negyven képkocka másodpercenként, ez alatt a mozgás nem folyamatos, de ötven–hatvannál lesz igazán szép sima, gördülékeny.
2009 arról szólt a csúcstévéknél, hogy a 120 hertzes képfrissítésről átálljanak 240-re (és bemutassanak pár 480 hertzeset is, amit az égvilágon senki sem tudott puszta szemmel megkülönböztetni a 240-esektől). Az iSuppli piacelemző cég statisztikái szerint 2009 elején egy 101 centi képátlójú, 240 hertzes lcd tévé átlagára 2800 dollár volt, ugyanezt 120 hertzesben 1650-ért kaptuk meg.
Ugyanezek az árak ma 1600-ra, illetve 1200-ra csökkentek, vagyis egyrészt zuhannak, másrészt közelednek egymáshoz. A gond csak az, hogy már ezt a különbséget is csak nagyon gyors kameramozgásoknál és pörgős akcióknál veszi észre az ember, mondjuk, egy akciófilm vagy sportközvetítés legsűrűbb jeleneteinél. A képfrissítés, ahogy a felbontás is, eljutott oda, hogy technológiában óriási (és drága) lépéseket kell a gyártóknak megtenniük, hogy a vásárló egy pici fejlődést lásson, ha nagyon odafigyel. És ezzel el is jutunk ahhoz a trendhez, amivel a tévégyártók menekülni próbálnak ebből a szorult helyzetből: a plusz szolgáltatásokhoz.

Internet a tévében
Egy éve még éppen csak ébredező trend volt a tévék internetes képességekkel való felruházása, ma már minden nagy gyártó úgy pakolja ezeket a prémium kategóriás tévéibe, mintha kötelező lenne. Sőt már egyre kevésbé csak azokba: ma Amerikában minden ötödik eladott tévé képes a netezésre.
Teljes értékű böngészőt valami miatt nem nagyon akaródzik senkinek a tévébe rakni, inkább csak egyes témákra specializált widgeteket használnak. Ez a tévés internetezésnek határozott képújság-hangulatot ad, és ez nem kifejezetten dicséretes.
Leggyakrabban a Yahoo Widgets Engine technológiáját teszik a tévékbe a nagy cégek (de például a Sharp és a Panasonic saját fejlesztést használ), ami úgy néz ki, hogy átkapcsolunk internetre, és ott találunk egy üzletihírek-gombot, meg időjárásgombot, meg YouTube-ot, Flickrt, Twittert és hasonló opciókat.

A 3D az új adu
Idén minden a 3D körül forgott a CES-en: 3D tévék, 3D Blu-ray, 3D projektor, még a digitális fényképezőgépekbe és mobilokba is 3D kijelzőket próbálnak valahogy beleerőszakolni a gyártók, akiknek a sok ígérgetés meg elemzés után az Avatar világsikere a gyakorlatban is megmutatta, hogy a nép vevő a három dimenzióra. A tesztelők szerint a technológia már tényleg működik, nem vibrál a kép, nem fájdul meg az ember feje tőle, és persze egészen újszerű élményt ad, nagyjából mintha egy szobaantennás Junoszty után néznénk bele egy HD adásba egy mai csúcstévén.
Bár a lelkes elemzők jóslatai arról, hogy három éven belül az eladott új tévék negyede 3D lesz, elég súlyos túlzásnak tűnnek, a józanabb szakértők is úgy gondolják, hogy az évtized végén már a 3D technológia lehet a meghatározó a tévéknél, és úgy általában, mindenféle kijelzőnél.

Mi a 3D?
Hatvan éve létezik a térhatású megjelenítés, de az először használt piros és kék lencséjű szemüvegek gyorsan kikoptak a divatból. Használatuktól sokan rosszul lettek, és a színes szűrő rontotta a kép minőségét is.
Azóta a filmipar átállt a polarizált szemüvegre, és megjelentek a szemüveg nélkül használható megjelenítők is, amik viszont csak bizonyos pontról nézve mutatnak térhatású képet. hirdetés Mindegyik technológia azt használja ki, hogy a szemeink körülbelül 7-8 centiméterre vannak egymástól, és más perspektívából látják a világot. Az agy összefűzi a két képet, és kiszámolja a tárgyak távolságát.
A 3D-s technológiák pedig megpróbálnak eltérő képet sugározni a jobb és a bal szembe, hogy az agyunk térbelinek érezze a műsort. A filmipar mielőbb szeretné bevezetni a 3D-t, mert ez ad igazi értelmet a Blu-ray technológiának - a térhatású megjelenítés nagyjából ötször több adatot igényel, mint egy sima DVD.

(Forrás: LCDTVinfo, Index, lcdvagyplazma)

Toplista a sugárzó mobiltelefonokról

Egy amerikai nonprofit szervezet több mint ezer mobiltelefon-típus sugárzási adatait gyűjtötte össze és publikált a weboldalán, amelyből kiderül, hogy a legkeresettebb készülékek lehetnek a leginkább károsak az egészségre.

Ugyan a kutatóknak nincs egységes álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a mobiltelefon-sugárzás vezet-e egészségkárosodáshoz, de az Environmental Working Group (Környezetvédelmi Munkacsoport, röviden EWG) közzé tett online toplistája iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a szájtot alig tudták üzemben tartani. Az EWG arra az új tanulmányra hivatkozik, amely szerint a tartós, több mint tíz éven át tartó mobilhasználat megnöveli az agyi- és szájüregi rákos daganatok kialakulásának kockázatát.
A szervezet szerint elsősorban a gyermekeket érdemes óvni a nagy mennyiségű elektromágneses sugárzást kibocsátó mobiloktól, mivel ők azok, akik a készülékekkel együtt felnőve már évtizedeken át ki lesznek téve ezek hatásának - bármi is legyen az. Vitatkozó kutatók ide vagy oda, az EWG szakemberei azt is megjegyzik, hogy az egészségügyi hatóságok már hat országban, többek között Franciaországban és Németországban is felhívták rá az állampolgárok figyelmét: igyekezzek csökkenteni a szervezetüket érő mobilsugárzást, különös tekintettel a gyerekekre.

A mérőszám: mennyi sugárzást nyel el a testünk

A nonprofit szervezet a felmérésében több mint ezer mobiltípus sugárzási adatait rögzítette Watt/kilogrammban, ami azt mutatja, hogy egy kilogramm emberi szövet (potenciálisan az emberi agy) mennyi elektromágneses sugárzást nyel el a telefon használata közben percenként. A listában az Egyesült Államokban jelenleg kapható mobiltelefonok szerepelnek, de ezek legtöbbje az európai piacon is elérhető, így a vásárlás előtt lehet belőle szemezgetni.
A kibocsátott elektromágneses sugárzás szempontjából a legjobbnak a Samsung Impression okosmobil bizonyult 0,15-0,35 Watt/kilogrammos értékkel, és a lista első tíz helyezettje között két másik okosmobil is megtalálható a koreai gyártótól (Propel Pro és Gravity). Aki viszont hétköznapi használatra alkalmas, egyszerűbb mobilt keres, annak a Motorola RAZR V8 modellt ajánljuk, ez produkálja ugyanis a második legalacsonyabb értéket (0,36 Watt/kilogramm), és nálunk is kapható, ellentétben a harmadik és negyedik helyezettekkel, amelyek szintén szétnyitható mobilok, és szintén a Samsungtól (T229, illetve Rugby).

Samsung Impression okosmobil

Motorola RAZR V8	Samsungtól (T229

A top tízben végzett még a T-Mobile Sidekick, az LG Xenon és a Motorola Karma QA1 nevű modellje, amelyek egytől egyik qwerty-billentyűzetes, szétcsúsztatható modellek, és csak az USA-ban kaphatók. Az idehaza is ismerős készülékek közül a lista élmezőnyében található még a Nokia 5610 XpressMusic zenemobil, 0,81 Watt/kilogrammos sugárzási értékkel, aki pedig biztonságos okostelefont szeretne, annak a HTC Touch Diamondot tudjuk ajánlani az EWG listájából típusváltozattól függően 0,84-0,85 Watt/kilogrammos emisszióval.

T-Mobile Sidekick	LG Xenon	Motorola Karma QA1

Az iPhone sokat sugároz

A legnagyobb nevek, vagyis a legnépszerűbb mobilok persze a lista végén találhatók. Az iPhone 3GS 0,52 és 1,19 Watt/kilogramm között sugároz, de népszerű piaci ellenfele, a Palm Pre sem teljesít sokkal jobban 0.92 Watt/kilogrammal. A lista végén találhatók a RIM népszerű Blackberry készülékei: a cég típusainak legtöbbje 1-1,4 Watt/kilogramm fölötti értéket produkál, kivéve a Storm változatot, amely épp csak leszorult a legjobbak listájáról, és a 12. helyen áll. Azt, hogy az elektromágneses emisszió mértéke mennyire nem gyártó-specifikus, jól szemlélteti a Motorola készülékeinek toplistás helyezése.
Hiába a RAZR V8 a legkevésbé sugárzó átlagmobil, a cég jó néhány modellje található a lista alján, többek között a V3-változat, ami ennek alapján már kicsit sem ajánlott. Az Európában népszerű Nokia modellek legtöbbje pedig már elég magas, 1 Watt/kilogramm fölötti sugárzási értékeket produkál, így szintén a lista alsó harmadában foglalnak helyet.

iPhone 3GS

Hogyan ne süssük meg az agyunkat?

A vásárlási tanácsadás mellett az EWG további tippekkel is ellátja a mobilosokat azzal kapcsolatban, hogyan védhetik meg magukat a feleslegesen nagy sugárdózistól. A szervezet szerint alapszabály, hogy inkább sms-ezzünk, vagy e-mailezzünk a telefonról, mivel beszélgetés közben ér minket több sugárzás. Ha feltétlenül beszélnünk kell, használjunk kihangosítót vagy headsetet, mivel minél távolabb van a készülék a testünktől, annál kevesebb sugárzást kapunk. Akkor is jobban járunk, ha csak hallgatjuk beszélgetőpartnerünket, mivel a készülék ilyenkor kevésbé sugároz, mint amikor mi beszélünk bele.
Mivel a telefonok gyenge térerőnél több energiát küldenek az antennára, ilyenkor is célszerű kerülni a készülék használatát, és megvárni, amíg jobb lesz a vétel. A készülékre az árnyékolás is hasonló hatással van, ezért ha óvni akarjuk az egészségünket, szedjünk le róla minden takaróelemet - például a tokot, vagy a sugárzást elnyelő díszeket.

(Forrás: http://www.ewg.org / Origo)

A nagy teszt a legmegbízhatóbb autókról

A reklámmentes brit fogyasztóvédelmi magazin, a Which? idén 84 ezer autó vizsgálatával készítette el átfogó felmérését. A járműveket tizenegy kategória szerint értékelték, majd az eredmények súlyozásával elkészült a legmegbízhatóbb márkák, a legjobb, valamint a legrosszabb új és használt autók listája.

Új modellek értékelése

Eszerint az új modellek közül a kisautó kategóriában a Honda Jazz a legjobb, mivel meglepően nagy belső tér préselődik a mindössze 3,9 méter hosszú autóba. A közepes autók csoportját a Mazda3 vezeti – a modell korábbi változata is vezette a listákat, a lap szerint a friss változat pontosan azt nyújtja, amit a kategória vásárlói megkívánnak tőle. A nagy autók között a Toyota új Priusa az első.
A japán gyár már a korábbi verzióval is megcáfolta a hibridek akkumulátoraival kapcsolatos kétségeket, az új Prius pedig tovább javított a teljesítményen. A luxusautók között a Mercedes E-osztály az első, a német márka szokásához híven nagy hangsúlyt fektet a biztonságra, a hagyományos védelmi eszközöket most az elalvásgátló egészíti ki.

Tulajdonosi elégedettség, összesítés

Külön figyelmet kapott a tulajdonosok elégedettsége, amely alapján öt kategóriába sorolták az autókat. A „nagyon jó” csoportban a legkülönbözőbb márkák kaptak helyet, eszerint egy Porsche tulajdonosa alig valamivel elégedettebb (93 százalék) mint egy Skodáé (90 százalék). 91 százalékkal szerepel még a top csoportban a Lexus és a Daihatsu. A „jó” besorolásért az ázsiai márkák versengenek: a 88 százalékot elérő Toyota mögött a Subaru és a Mazda végzett.
A német márkák közül a BMW (87 százalék) és az Audi (86 százalék) magabiztosan vezetnek a Mercedes előtt, amelynek csak „közepes” elégedettség jutott. Mitöbb, itt is megelőzi a Kia és csak egy százalékkal teljesít jobban, mint a szintén közepesre értékelt Suzuki.
Közepesen elégedettek a tulajdonosok a Volkswagennel, a Forddal, a Nissannal, sőt, a Saabbal is. A második leggyengébb csoportba került a Peugeot, a Daewoo és a Fiat, míg a szégyenpadot jelentő „nagyon gyenge” minősítést a Renault, a Chevrolet és a Jeep „érdemelte ki”.

A legmegbízhatóbb új autók

A magazin összeállította a legmegbízhatóbb új autók listáját is. A szupermini csoportot a Honda Jazz vezeti. A közepes autók legjobbja a Hyundai i30, míg a nagyok között a Honda Accord az első. A legmegbízhatóbb luxusautónak a Volvo V70 bizonyult, a sport kategória győztese a Mazda MX-5.

A legmegbízhatatlanabb új autók

És mi a helyzet a vesztesekkel? A legmegbízhatatlanabb kisautó a brit lap szerint a SmartForTwo, de itt kapott helyet a Fiat Grande Puntója is. A közepes kategóriában a gyengék között szerepelt a Peugeot 307, de a szerkesztők bánatára megbízhatatlannak bizonyult a Toyota Auris is. A nagyok között az Alfa Romeo a 159-es modellel sem javítja korábbi rossz hírét, de csalódást okozott a Ford Mondeo, a Renault Laguna és a Peugeot 407 is.

Régebbi autók összesített értékelése

Mustra alá kerültek a régebbi autók is, külön vizsgálták a 3-5, illetve a 6-8 éves autókat. Eszerint a Kia Picanto a legmegbízhatóbb a 3-5 éves kocsik között, ezt követi a Mazda MX-5 régebbi kiadása, a Honda Jazz, a Volkswagen Jetta és a Peugeot 107.
A legjobbak között két régebbi modellel: a Priusszal, és Yarisszal szerepel a Toyota. A 6-8 évesek versenyét ismét a Mazda nyerte az MX-5-tel, ezt követi a sztárnak számító Toyota a Yaris Versóval és a Corollával, amelynek Verso változata is elnyert egy helyet a listán. Tarol ebben a kategóriában a Honda – a 6-8 évesek között a legjobbak közé került a Jazz, és a CR-V több évjárata.

Márkák általános megbízhatósága

Az adatok alapján elkészült a márkák általános megbízhatósági indexe is. A rangsort a Honda vezeti, a legjobb csoportba került még sorrendben a Daihatsu, a Toyota, a Lexus, a Mazda és a Suzuki is, valamennyi gyártó 84,6 százalék fölötti indexszel. A „jó” csoportba került a Mitsubishi, a Hyundai, a Subaru és a Porsche (utóbbi zárja a sort).
Az igen széles „közepes” kategóriába egységesen 79,6 százalékos indexszel kerültek az olyan márkák, mint a Nissan, a Mercedes, a Skoda, a Ford vagy a BMW, de itt kapott helyet a Jaguar is. „Gyenge” márkának minősült viszont a Volkswagen, a Citroen, az Audi és a Jeep. A leggyengébb minősítést többek között a Peugeot-nak, a Fiatnak és a Renault-nak ítélte a lap.

(Forrás: http://www.which.co.uk/)

Netbook-körkép: olcsó apróságok

Acer Aspire One, Asus Eee PC 1000H, Fujitsu Siemens Amilo Mini, MSI Wind U100,
Toshiba NB100,

A legfontosabb: a netbook nem notebook! Aki a korábbi noteszgépe helyett vesz netbookot, mert kicsi, olcsó, jópofa, az csalódni fog. Ezek a kis gépek alkalmasak internetezésre (böngészésre, levelezésre, csetelésre), jók lehetnek egyszerűbb irodai programok futtatására (vagyis nem gond a szövegszerkesztés, az egyszerűbb táblázatok és bemutatók szerkesztése), illetve le tudják játszani a zenei és videoformátumok többségét is. Ennyi! Ha ezeket a lehetőségeket (és egyben korlátokat) fejben tartjuk, akkor sok örömünk lesz majd az új kedvencben. Amennyiben azonban ennél többet várunk egy netbooktól, akkor törvényszerűen csalódni fogunk: ezeknek a gépeknek nincs megfelelő teljesítménye képszerkesztésre, nagy felbontású videók lejátszására, videovágásra, vagy éppen multimédiás prezentációk készítésére.

Egységes kínálat
Ezeknek a gépeknek a hardveres kiépítése szinte az utolsó csavarig megegyezik. Jelentős különbségek csak a kijelző minőségében, a ház, és ezzel együtt a kijelző méretében, a billentyűzet kialakításában, az akkumulátorkapacitásban és a hozzáadott tartozékokban vannak. Az összes tesztelt modell az Intel új, kifejezetten kis teljesítményű, alacsony fogyasztású gépekbe szánt Atom processzora köré épült, jelesül mind az öt versenyzőnkben az N270-es, 1,6 gigahertzes órajelű központi egységet találtuk. Különbséget a rendszermemória mennyisége sem nagyon mutatott: az MSI Wind kivételével mindegyik gépben 1 gigabájt memóriát kezelt a Windows XP operációs rendszer. Merevlemez-kapacitás tekintetében már szélesebb a skála, az értékek 60-160 gigabájt között mozogtak. Ha komolyabb zenei gyűjtemény tárolása a cél, akkor fontos lehet a háttértár mérete, egyébként szerintünk egy netbook esetében 60 gigabájt is bőségesen elég. Részletesebb adatok az utolsó oldalon lévő összesítő táblázatban találhatók.

Világok harca
Egy netbook esetében az optimális választás a merevlemezes, 1 gigabájt memóriával rendelkező kivitel, Windows operációs rendszerrel. Több gyártónál létezik mozgó alkatrész nélküli SSD-meghajtóval szerelt változat a cég netbookjának, és majdnem mindegyik gépből kapható 512 megabyte memóriával rendelkező, Linux operációs rendszert használó kiadás is. Utóbbi változatokat csak hozzáértőknek és kalandoroknak javasolt: a notebookokkal érkező Linux disztribúciók szolgáltatáskínálata és funkcionalitása korlátozott, használatuk pedig mindenképpen megszokást igényel. SSD-meghajtóval szerelt netbookra a legtöbb esetben Windows XP-t lehet ugyan utólag telepíteni, futtatni már kevésbé. Ezek az SSD-k nem azonosak azokkal a nagy teljesítményű társaikkal, amelyek a felső kategóriás noteszgépekben szolgálnak: a netbookok flashalapú tárolói általában 8-20 gigabyte-osak, és elsősorban a sebességük miatt nem alkalmasak a Windows XP futtatására. Mindenképpen megéri az a pár 10 ezer forint, amivel a merevlemezes változata ugyanannak a gépnek többe kerül!

Aki lemarad, kimarad!
Minden kisebb és nagyobb noteszgép-gyártó próbál magának egy szeletet kiszakítani a netbookok piacából, azonban vannak, akik később eszméltek a kelleténél. Az egész őrületet az Asus indította el az Eee PC első kiadásával, amelyet még sok másik követett - ember legyen a talpán, aki kiigazodik a sok Eee PC között. Az Asust követte az MSI és az Acer, utóbbi értékesíti a legtöbb netbookot világszerte. Összeállításunk tervezése előtt nem sokkal mutatta be versenyzőjét a Toshiba és a Fujitsu Siemens, így ez a két gép szerepel a mostani tesztünkben. A "futottak még", pontosabban a "futnak majd" kategóriában indul a Lenovo és a Dell, mindkét gyártóról tudni, hogy már készül a saját modelljével, sőt a Lenovo gépéből már kézbe is vehettünk egyszer egy akkumulátor nélküli prototípust. Az összes netbook monitora modern, LED-es háttérvilágítással bír. Ez egyrészt kisebb helyet foglal, mint a hagyományos, lámpás kialakítás, így vékonyabb lehet a kijelzőpanel, másrészt pedig jóval kevesebbet is fogyaszt elődjénél, ami az üzemidőt befolyásolja pozitívan. A billentyűzet kialakítására is jó hatással volt a nagyobb méretű ház, az Eee PC tasztatúrája egyből kézre esik. A billentyűzet felett jutott hely még gyorsgombnak is, amelyekből szabadon programozható. Az 1000H is, az Intel Atom processzora köré épül, 1 gigabájt memóriával és 160 gigabájtos merevlemezzel. A kis gépek egészen hasonlítanak egymásra: hálózati kábel, hangcsatlakozók, egy USB-kapu itt, VGA, SD-kártya-olvasó ott. A gép hatcellás akkumulátor foglalja lefelé kicsit kilóg a ház síkjából, megemelve a notesz hátulját. A nagy kapacitás előnye a legalább 5-6 óra üzemidő, hátránya a picit nagyobb tömeg, de itt tulajdonképpen 10-20 dekás különbségekről beszélünk.

Összegzés
A kínálat nagyon egységes, a gépek között alig lehet különbségeket találni. Mivel minden gyártó netbookja ugyanarra az Intel platformra, azonos processzor köré épül, teljesítményméréseket nem végeztünk, mert az eredmények közötti eltérés hibahatáron belül lett volna. Ugyanaz az Atom processzor, azonos lapkakészlet mellett, nem fog más teljesítményt mutatni egy Asus vagy egy MSI gépben. Amiben különbséget lehet tenni az egyes modellek között, az a leglátványosabb paraméter, vagyis a kijelző mérete. Egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mi a preferenciája: kényelmesen dolgozni 8,9 hüvelykes képátlón is lehet, a nagyjából három centiméterrel nagyobb, 10 hüvelykes méret pedig azonos felbontás mellett nagyobb pixeleket ad. Persze ezzel összhangban a gépek mérete és tömege is változik, kétségtelen, hogy az Asus Eee PC a hatcellás akkumulátorával 5-6 órás működést kínál, de nagyobb és majd' másfélszer nehezebb is a többi gépnél. A kijelzőhöz hasonlóan az akkumulátor-kapacitás is egyéni megítélés kérdése, nem tudjuk azt mondani, hogy a nagyobb akku jobb, mint a kisebb, mert utóbbi kevesebb ideig működteti ugyan a gépet, de apróbb és könnyebb. Fontos szempont lehet a választásnál a garancia kérdése, e tekintetben vannak a legnagyobb különbségek a gyártók között. Míg a Toshiba 3 év garanciát ad az NB100-hoz, addig az Acer Aspire One esetében ez csak 1 év. Ez persze tükröződik az árképzésben is, a két gép ára között közel 20 százalékos az eltérés, holott paramétereikben szinte azonosak.

Értékelő táblázat itt!

(Forrás: computerworld.hu)

Összehasonlító teszt
GPS60, GPSMAP60CSx, eTrex Vista HCx, Colorado 300

Miért érdekes egy ilyen teszt?
GPS vásárlás előtt, vagy kevéssel utána igen gyakran felmerül a különféle pontosságok és az érzékenység kérdése, mennyire fog pontos tracklogot (nyomvonal) rögzíteni, mennyire fog kilátni sűrű erdőből, vagy épp egy szűk utcából? A négy készüléket most ebből a szempontból vizsgáltuk, nem térünk ki az egyéb jellemzőkre, mint pl. kijelző, vagy egyéb szolgáltatások.


A teszt résztvevői:
Garmin GPS 6
térkép nélküli, viszonylag alap-készüléknek tekinthető kézi GPS. Quad-helix antenna, és hagyományos Garmin chipset.

Garmin GPSMAP 60CS
az outdoor kategória tetején helyet foglaló készülék quad-helix antennával és SirfStarIII chipsettel.

Garmin eTrex Vista HCx
az eTrex sorozat csúcs-modellje. Alaplapra integrált patch-antennával és nagy érzékenységű MTK chipsettel.

Garmin Colorado 300
a kézi műfaj legfrissebb készüléke, quad-helix antennával és nagy érzékenységű (vélhetőleg MTK, vagy rokon) chipsettel.


A készülékeket a teszt során együtt mozgattuk. Igyekeztünk úgy alakítani a körülményeket, hogy hasonlóan könnyű vagy nehéz legyen számukra a pozíció meghatározása. Kipróbáltuk őket egyszerű viszonyok között (séta a szántóföldön), de irreálisan kegyetlen körülmények között is.


A teszt fázisai:

Séta a szántóföldön és erdőben (track: automata, legsűrűbb)
Itt gyakorlatilag nem tapasztalható különbség, mindegyik készülék egyenletes, szakadásmentes csíkot húzott, a logok fedik egymást. Egy közepesen sűrű fenyvesben néhány percre megállva már tapasztalható egy kis kilengés mindegyiküknél, de nagyságrendi eltérés itt sincs.
A műhold-képernyőn jól látható a hagyományos chipset gyengébb vétele a három érzékeny mellett.

Séta szántóföldön és erdőben (track: 1 sec idő-alapú)
A logok nyílt területen ismét szépen együtt futnak, a különbségek bőven a GPS hibahatárán belül vannak. Az egyenes szakaszokon szépen látszik, hogy bár a trackek néhány méterre vannak egymástól, az egyes készülékek önmagukhoz képest ugyanazt az elmozdulást regisztrálják, mint a többiek. (Itt érhető tetten az abszolút és a relatív pontosság közötti különbség.) A séta közben hirtelen megváltoztak a körülmények: beértünk egy erdőbe, és a készülékeket különös kegyetlenséggel zsebre vágtuk. (Igen, itt minimális különbséget jelenthet az, hogy ki melyik zsebbe kerül, és így az égbolt melyik felének látványából van kirekesztve. Ennek viszonylagos ellensúlyozására az erdőben nem egyenes vonalban haladtunk, hanem aprókat kanyarogva sétáltunk.) Ezen a szakaszon már felfedezhető egy kis különbség a GPS60 és a nagy érzékenységű vetélytársak nyomvonalában: vagy a sárga 60-as tudja jól az utat, vagy a SirfIII/MTK készülékeknek van igazuk, ők hárman ugyanis szemlátomást összetartanak. Egy teszt nem teszt, de itt a három készüléknek hajlamos vagyok jobban hinni.

Autó, készülékek az ablakban (track: automata, legsűrűbb)
Bár a teszt egyik résztvevője sem kifejezetten autós felhasználásra született, mi mégis kipróbáltuk őket ezen a pályán. Közülük hárman is kezelnek térképet, terveznek útvonalat, tehát azért az ilyen jellegű használattal is szembe kell nézniük. Kezdetnek külvárosi körülmények között (apró épületek), a műszerfal tetejére helyezve tettük próbára a négyest. A papírformának megfelelően nem nagyon látható különbség: ha közvetlen műholdvétel van, akkor pontos log is születik, a meglepetés elmaradt.

Autó, készülékek egy táskában a hátsó ülésre vetve (track: automata, legsűrűbb)
Szívem szerint azt mondanám, hogy aki ezt teszi a GPS-ével, az navigáljon papírtérképpel. Valahogy azonban mesterségesen kegyetlen körülményeket kellett teremtenünk. Lehet, hogy csak a táskában került szerencsétlen helyre, de a GPS60 hosszú ideig nem tért magához. Mikor meglett a pozíció, akkor is hajlamos volt a 90°-os kanyarokban kicsit "túlfutni", egy alkalommal még a Dunába is beugrott, pedig ott nem jártunk. A szűk belvárosi utcák parkolóhely-keresgélő körözése végképp végzett a 60-assal, innen csak pár apró foszlányra emlékszik. A nagy érzékenységű trió kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott: a pillanatnyi visszaverődések függvényében hol egyik, hol másik bolyongott kicsit többet egy piros lámpánál állva, vagy épp tért el pár métert a többiektől. A belvárosi szűk részen mintha az MTK kicsit szűkebbre venné a kanyarokat, de ez is csak néhány méternyi különbség, ráadásul sose tudjuk meg, kinek volt igaza. Itt megint nem hirdetnék végeredményt a 60CSx - VistaCHx - Colorado mezőnyben.

Belvárosi séta, készülékek kézben (track: automata, legsűrűbb)
Ez sem egy klasszikus GPS-es kirándulós terep. A készülékek néhány percet kaptak az élesedésre egy tényleg nagyon szűk utcában. Ahogy az várható volt, a GPS60 trackje meglehetősen szakadozik, egy kevés szűk utcás log után legközelebb az Erzsébet-hídra menet tért magához. A többiek folyamatos logot készítettek, de pl. a VistaHCx bemutatott egy igen kiugrást, illetve a hídra/hídról történt séta nyomvonalában is szépen látható, hogy a nagy érzékenységű vevők szeretik felhasználni a visszavert jeleket. Ezen a szakaszon egy 30 m széles sávban rögzültek a trackek, jó eséllyel a helyszínen gazdagon megtalálható visszaverő felületeknek köszönhetően.

Autó, készülékek kézben az anyósülésen (track: automata, legsűrűbb)
Egy belvárosi nyitott udvarról indultunk, és az M3-ason át hagytuk el a várost. A GPS60 az első pozíciót még kicsit pontatlanul határozta meg, ez a kiugrás látható a logja elején. Utána megszakadt, majd legközelebb a Hősök tere magasságában tért magához – hiába, a városi környezet nem kedvez a vételnek. Az autópályáról letérve, majd a további kanyarokban is viszonylag nagy sebességgel haladva a GPS60 ismét kicsit nagyobb tehetetlenséget mutatott, többször is kicsit „túlszaladt”. Az érzékenyebbek megint folyamatosan logoltak, különbség nem nagyon látható közöttük.

Végső nagy tanulság:
Ha valaki a nagy érzékenységű mezőny egyik harcosának győzelmét vagy súlyos vereségét várta, akkor azt kell mondjam, nincs tanulság. Kis tanulságok vannak:
A hagyományos chipset szereti, ha igazi jel jön a műholdakról, a visszavert maradékkal és a nagyon gyenge jelekkel nem nagyon tud mit kezdeni. Irányváltásoknál is kicsit nagyobb a tehetetlensége, mint a SIrfIII/MTK chipsettel szerelt verzióknak, tehát ha a költségvetés bírja, akkor azért érdemes a nagyobb érzékenységű vevőkben gondolkodni. A gyenge és visszavert jeleket is kiaknázó, nagy érzékenységű készülékek között pedig súlyos hiba lenne bármilyen végeredményt hirdetni. Szinte méterről méterre változik, hogy épp melyikük tér el pár métert a többiektől.
Ne feledjünk továbbá néhány apróságot: a GPS rendszer pontossága 5-15 m, tehát két track között egy pár méteres pillanatnyi eltérés biztosan kevés ahhoz, hogy ítéletet mondjunk. Ezek a készülékek túrázásra, gyalogos navigációra készültek, nem pedig precíziós geodéziai vagy térképészeti célokra. Persze ilyenre is használhatók, de a korlátokkal nem árt tisztában lenni, és felesleges olyasmit elvárni a készülékektől, amit csak az egy-két nullával magasabbra árazott geodéziai vevők nyújtanak. De még feleslegesebb egy GPS-viadal keretében ezeket a túrázásra kitalált készülékeket egymással összeugrasztani. A maguk műfajában kiválóan használható trackeket készítenek mindannyian. Ha ezek közül a készülékek közül kell választani, akkor döntsön a külső, a kijelző, az egyéb rendelkezésre álló funkciók, a tervezett felhasználás, de ne a track apró hullámai!
Kellemes kirándulást!

Forrás: http://www.geochallenge.hu/

Költséges kávéélvezet

Automata készülékek

Betétes készülékek

Az automaták esetében a költségek kiszámításánál a készülékek ausztriai fogyasztói árát vettük figyelembe (250 Ft / EUR), valamint napi 3 csésze kávé, illetve csészénként 7 gr kávé fogyasztását vettük alapul.
Az áram, tisztítás, vízkőtlenítés és a postai költséget nem tartalmazza a táblázat. Készítette: Fogyasztóvédő Alapítvány - VKI & Konsument 2007.

A legjobb kamerás mobilok

A hordozható telefonokba egyre nagyobb és jobb minőségű szenzorokat pakolnak a gyártók: már nem ritkaság az öt megapixeles mobil, ezért sokakban felmerül, hogy a fényképezőt is leválthatja egyetlen készülék. A boltokban kapható legjobb kamerás készülékeket teszteltük. Japánban már tíz megapixeles készülékek is kaphatók, itthon egyelőre ötmillió pixel a felső csúcs, amivel a legkomolyabb fotós képességekkel felszerelt kamerás mobilok rendelkeznek.

Az LG Viewty, a Samsung G800, a Sony Ericsson K850i és a Nokia N82 Mind a négy tesztgép a gyártók legújabb típusai közé tartozik, vagyis a jelenleg elérhető technikai csúcsszínvonalat képviseli ezen a területen. Az érintőképernyővel szerelt iPhone-rivális LG Viewty, a Nokia N82 nevű új zászlóshajója, a szétcsúsztatható Samsung G800 és a Sony Ericsson K850i egyaránt az elmúlt hónapokban mutatkozott be. A megmérettetés alapja a tipikusan előforduló szituációk fotózása során nyújtott teljesítmény volt: mindegyik telefonnal fényképeztünk beltéri világítás mellett, városi tájképet, makrófelvételt, panorámaképet, illetve kevés fény mellett vakujukat is teszteltük különböző távolságokból, végül pedig mozgóképet is rögzítettünk velük. Beltéri fotózás Elsőként vaku nélkül próbáltunk felvételeket készíteni egy irodaház parkolójában, nehezítésképpen pedig egy fekete színű autót választottunk a szürkésfehér színű falakhoz. Ez a helyzet alaposan próbára teszi az eszközöket, rendkívül nehéz pontosan eltalálni az expozíciót egy ilyen képen, ahol a feketének és fehérnek egyaránt helyesen kell megmaradnia (csakúgy, mint egy esküvőn az ifjú pár ruhájának).

LG Viewty, Nokia N82, Samsung G800, Sony Ericsson K850i fotók nagy felbontásban A vaku nélküli fotózás során a fényképezőgépeknek korrigálnia kellett a neoncsövek színét, ami eltér a delelő nap színhőmérsékletétől. A legjobb eredményt itt sorrendben a Nokia, a Sony, a Samsung, majd az LG készüléke produkálta, figyelembe véve a felvételek zajosságát, színét, részletgazdagságát. Városi tájkép Egy tájkép esetében már sokkal feltűnőbb, ha egy kamera elektronikája az erős képzajt elmossa, a homályossá váló részletek ilyenkor sokkal zavaróbbak, mint egy egész képfelületet beöltő arckép vagy más motívum fotózásakor. Ennek ellenére meglepő volt, hogy az imént az első helyen végző Nokia N82 itt szerintünk csupán az utolsóként teljesített a mezőnyben, a legszebb képet pedig a Samsung, az LG, és a Sony Cyber-shot rögzítette.

Viewty, Noki a N82, Samsung G800, Sony Ericsson K850i fotók nagy felbontásban Makrófelvétel Sokan szeretnek apró részleteket, például virágszirmokat fotózni. Decemberben ugyan nem nyílnak a növények, egy szobanövény zöld leveleinek fényképezésével hasonló helyzetet teremtettünk. Ismét a Carl Zeiss optikával szerelt Nokia bizonyult a legjobbnak, mögötte szorosan következett a mindhárom rivális, a Samsung, az LG és a Sony Ericsson, extra nagy különbség nem mutatkozott.

Viewty, Nokia N82, Samsung G800, Sony Ericsson K850i fotók nagy felbontásban Panorámakép Mindegyik telefon képes több képből automatikusan egyetlen látványos panorámát összeállítani, de meglehetősen változó minőségben teszik ezt. A legjobb minőségű, és egyben a legnagyobb méretű képet az LG mobilja készítette. A Samsung sokkal részlettelenebb fotót produkált, előnye viszont, hogy az elkészült panoráma nagyobb látószöget foglal magába, mint a Viewty esetében. Különösen tetszett, hogy a Samsungnál még a pontos illesztésre és az exponálógomb ismételt lenyomására sem volt szükség: elég körbefordulni a telefonnal, a masina magától érzékeli a megfelelő beállítást és készíti el az összes képrészletet - ilyen egyszerű panorámafunkciót még digitális fényképezőgépben sem láttunk. A leggyengébbnek ismét a japán-svéd készülék bizonyult, fátyolos kép, eltolódott színek jellemzik a végeredményt. A Nokia termékével sajnos nem tudtunk fotózni, ugyanis egyszerűen nem találtunk benne ilyen funkciót. Elméletileg ezt a lehetőséget nem a fényképezés menüben, hanem az alkalmazások között lehet megtalálni telefonban, viszont a tesztgépben ilyen nem volt, sőt letölteni sem sikerült a PanoMan nevű kiegészítőt. A szoftver használatát ugyan egy YouTube videó jól szemlélteti, ez alapján nem tudtuk értékelni a mobilt.

Fentről lefelé: LG, Samsung, Sony Ericsson Vakus felvételek Eddig tehát sorra vettük a természetes és a beltéri megvilágítást egyaránt, végül megvizsgáltuk mire képesek a mobil fényképezők beépített villanói. Az összes telefonba Xenon technológiájú vakut építettek, mégis a legkülönfélébb eredményt produkálták. Elsőként közelről villantottuk telibe a tesztalanyt: egyedül a Nokia világított olyan túlzott erővel, hogy néhol "kiégtek" a részletek a képen. A dobogón az LG, a Nokia és a Samsung végzett.

Viewty, Noki a N82, Samsung G800, Sony Ericsson K850i fotók nagy felbontásban Kicsit távolabbról már Nokia, LG, Sony Ericsson volt a sorrend, a Samsung már nem tudott elegendő fényt kibocsátani, és alulexponált lett a fotója, a mezőnyből ennek a típusnak a legkisebb teljesítményű a vakuja. Több méteres távolságból már egyedül a finn készülék tudta megfelelően kivilágosítani a sötét szobát, az LG és a Samsung sem bírt elég fényt adni, a Sony Ericsson pedig teljesen homogén fekete fotót produkált. Fontos még megemlíteni, hogy a beépített autófókusz-segédfénynek köszönhetően még ilyen körülmények között is tudtak élességet állítani a mobilos fényképezők. Zoomolás Szerettük volna azt is kipróbálni, milyen minőségű a gépek zoomja, és a Lágymányosi hídról készült fotó exponálása után ráközelítettünk a közlekedési táblákra. A Samsung fényképén tisztán olvasható maradt a felirat, az LG és a Nokia már nagyon elmosódott lett, a Sony Ericssonnal pedig zoomolni sem lehet. Az eredmény oka természetesen az, hogy egyedül a dél-koreai gyártó készülékékbe szereltek optikai zoomot, míg a Nokia és az LG mindössze digitális úton nagyít bele a képekbe.

Viewty, Nokia N82, Samsung G800, Sony Ericsson K850i fotók nagy felbontásban Mozgóképfelvétel Szinte már magától értetődőnek számít, hogy ezek a készülékek videózásra is alkalmasak. Az LG érintőképernyős divatmobilja szélesvásznú kijelzővel van szerelve, ennek megfelelően a mozgóképet is így rögzíti, egész pontosan 640x384 pixeles felbontásban, 30 kép/másodperc sebességgel, így már élvezhető minőséget nyújt. Valamivel nagyobb felbontású, 640x480-as a Nokia videója, igaz rosszabb képminőség mellett. A Sony és Samsung sajnos mindössze nagyon apró, 320x240 pixeles videót tudnak rögzíteni, így ebben a versenyben alulmaradtak a konkurensekkel szemben. A kompakt géppel versenyképesek Minden kategóriát egytől négyig terjedő skálán pontoztunk, a végeredmény pedig a következőként alakult. Kizárólag a fotós képességeket figyelembe véve 23 ponttal megosztott első helyet kapott a Nokia N82 és az LG Viewty, bár némileg árnyalja a képet az, hogy nem tudtuk kipróbálni panoráma-funkcióját, viszont az LG videózás terén leheletnyivel jobban teljesített. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán az optikai zoomot és szuperkönnyű panorámafotózást kínáló Samsung végzett 21 ponttal, ami szép teljesítmény, különösen, hogy a Sony Ericsson K850i mindössze 13 pontot gyűjtött össze.

LG Viewty, Nokia N82, Samsung G800 és Sony Ericsson K850i Összességében tehát látható, hogy a legújabb mobilokkal már bizonyos esetekben elfogadható minőségű fotókat és videót lehet rögzíteni, bár a kis méretű képérzékelők miatt a végeredmény még nem veheti fel a versenyt a valódi digitális fényképezőkkel. Ehhez társul a kamerás mobilok meglehetősen borsos ára is: az LG Viewty kártyafüggetlenül 122 ezer, a Nokia N82 118 ezer, a Samsung G800 110 ezer, a Sony Ericsson K850i pedig 113 ezer forintért vihető haza Aki tökéletes képminőségre és villámgyors működésre vágyik, annak ennyi pénzért inkább egy digitális tükörreflexes fényképező ajánlott, viszont ha fontosabb az apró méret és a sok különféle szolgáltatás, már a legújabb mobilok képminősége is meglepően jónak bizonyul. Monitoron való nézegetésre tökéletes mindegyik készülék, és az összes csúcsmodellbe annyi opciót zsúfoltak, hogy még nehéz helyzetben is tudnak használható képet produkálni. Az elmúlt évhez képest a vakuk terén következett be a legnagyobb változás: ezeken a készülékeken már nem egyszerű LED-ek, hanem Xenon-villanók találhatók, amelyek még egy sötét helyiséget is képesek bevilágítani. A cikket az alábbi oldalon találja:

http://origo.hu/digifoto/20071216-lg-viewty-nokia-n82-samsung-g800-
es-sony-ericsson-k850i.html

Csak a Szűzzel volt baj a Paradicsomban
2007-11-13 09:30:00

Az egyszemélyes instant-levesek általában nagy népszerűségnek örvendenek az irodai dolgozók között, lévén egyszerűen és gyorsan elkészíthetőek, mégis a meleg étel illúzióját keltik a gyomorba érve. A zacskós gyorslevesek közül ezúttal a paradicsomleveseket jártuk körbe A paradicsomnak van egy különleges tulajdonsága. Szemben más zöldségekkel, melyek nyersen a magasabb C-vitamin tartalom miatt egészségesebbek, a paradicsomnak főzve nagyobb a tápértéke, mert a likopin így könnyebben ki tud szabadulni a növényi rostok közül. Tegyük hozzá: ez inkább a friss gyümölcsre vonatkozik, a porrá zúzott változat azért kevésbé része az egészséges étrendnek. Van, ahol hidegen adják, és gazpachónak hívják, a magyar hagyományok szerint viszont forrón kell tálalni, és paradicsomlevesként emlegetjük. Hatféle terméket kóstoltunk meg és teszteltünk le, ezek között volt krém- és nem krém-formátumú, üres, zöldséges, tésztás, zsemlekockás és mozzarellás is. A piacot a Knorr uralja, legalábbis mennyiségi szempontból mindenképpen: ettől a gyártótól 3 változat is bekerült kosarunkba.
 A Maggi 1 adag zöldség Paradicsom-krémleves terméke nem tartalmaz tartósítószert. A csomagolás formátuma a 3-in-1-kávépótlókra emlékeztet, a különbség, hogy valamivel nagyobb, és sokkal nehezebb kinyitni. Ha ilyet ebédelnénk, nem árt, ha van a közelben olló, Kosarasunk alaposan megszenvedett vele. „Az egészség színei – piros zöldségek” – hirdeti a likopin-tartalmat a nehezen nyíló csomagolás. Az elkészítés második nehézsége a por maradéktalan feloldása. Forrásban lévő vízzel is próbálkoztunk, apránként adagolva a porhoz, mégsem sikerült csomómentesen feloldanunk a szárazanyagot a vízben. Emiatt a leves kissé darabos lett, ami sokat elvett élvezeti értékéből, többen szóvá is tették az értékelésnél. Sós, savanykás jellegű, kissé híg, illata kellemes, bár volt aki tipikus zacskós levest orrontott – ami azért nem meglepő. Zöldség- vagy tésztadarabok nincsenek benne, ez hiányzott. A zöldfűszerek nehezen azonosíthatóak: többen bazsalikomot véltek felfedezni, pedig zeller és oregánó adta az ízt (ez utóbbi miatt inkább pizzaszószra hajazott, mint levesre). Elkészítéséhez 2 dl forró víz kell, paradicsomtartalma 45,8%. A 10-es skálán átlagosan 6 pontot ért el, ezzel a 4. helyre került.
A Knorr Zöldségözön olívaolajjal, bazsalikommal és 80 százalékos zöldségtartalommal kínálja magát, ebből a paradicsom 73 százalékot tesz ki. Csak 180 ml víz kell az elkészítéséhez, de fájdalom: ezt sem lehet maradéktalanul elkeverni. Ha nagyjából kikutyultuk, egy meglepően sűrű masszát kapunk. A levesben zöldségdarabok is találhatóak, ami több tesztelőnek is elnyerte tetszését. A darabok azonosításával mindazonáltal kudarcot vallottunk: petrezselyem és káposzta is szerepelt a tippek között, pedig valójában zeller, tavaszi hagyma és fokhagyma ropogott a fogunk alatt. Minden tesztelő szóvá tette a leves sűrűségét – volt aki pozitívumként értékelte, más szerint ettől inkább paradicsomos káposzta jellegű. Ez a leves is a sós-savanykás kategóriában versenyez, a só talán kissé túlságosan is dominál. Ebben már valóban van bazsalikom. Átlagosan 6,2 pontot ért el, ezzel elcsípte a dobogó 3. fokát.  
Tesztünkből ezúttal sem maradhatott ki a Tesco saját márkás terméke. A Tomato Instant Soup csomagolása puritán, lényegre törő. 15 százalék paradicsomot tartalmaz, talán ennek köszönhetően az eddigi leghígabb versenyző. Cserébe maradéktalanul feloldódik a vízben, ami márkás társairól egyáltalán nem mondható el. Apró tésztadarabkákat is csempésztek bele, amit egy tesztelő kis lisztkukacokként azonosított, de általában pluszpontként értékeltük – volt, aki még kevesellte is. Inkább az édes kategória versenyzője, jól érezhetően fokhagymás. Nem túl jó, de mindenképpen ehető, kereken 5-ös átlagpontszámot ért el a tízes skálán, ezzel az utolsó előtti - ötödik - helyen végzett. A Virgin Paradicsomlevese volt az első pirított zsemlekockás versenyzőnk. Hogy a zsemlekocka miként fér össze a paradicsomlevessel, rejtély: a Virgin terméke valószínűleg nem ezért szerepelt borzalmasan tesztünkön. A leves elkészítés közben átható bodzalekvár-szagot áraszt, ami elsőre elég meglepő volt. Előnye, hogy míg más termékeknél 3-5 percet várni kell a fogyasztás megkezdéséig (ami alatt minimum langyosra hűl az egész), itt bekeverés után azonnal fogyasztható a leves. A paradicsom arányáról nincs információ, de nem tippelnénk túl nagy számot. Egy tesztelő szerint annyi köze van a paradicsomhoz, hogy mellette volt a polcon. A szagra többen is panaszkodtak, csak úgy, mint a kinézetre: a kész leves híg, a benne lévő „kis fehér bigyók” egyáltalán nem hasonlítanak zsemlekockákra. A leves olyat is produkál, amilyet még nem láttunk: ha egy fél percre magára hagyjuk, elválik a szárazanyag (a sz*r) a víztől; átlátszó folyadék csapódik ki a felszínen, sűrűbb anyag ülepszik a fenékre. Sajnos az íze is nagyon rossz, nagyon távoli sűrített paradicsom-utánérzéssel. Bár volt, aki kettessel kegyelmezett volna meg neki, nullásokat is kapott, így átlaga kereken 1-es lett. Ez nálunk majdnem mindig az utolsó helyet jelenti.  
Inkább narancssárga, mint piros – jellemezték tesztelőink a sápadtan rajthoz álló Knorr Instant Paradicsomlevest pirított zsemlekockával. Az egyik tesztelő enyhe fűszagot vélt felfedezni, de kiderült: az egyszerű, mezei gyepre gondolt, így nem vizsgáltuk a termék THC-tartalmát. A zsemlekockák még mindig bizarrnak hatottak, de itt már inkább jónak ítéltük a levesbetétet. Az íze inkább pizzás, mint paradicsomos, de harmonikus. Az állaga megfelelően sűrű, 32 százaléknyi paradicsomot tartalmaz. Talán jellegtelenségének köszönhetően kapott jó pontszámokat, átlagosan 6,7-et, így ezüstérmes lett. A Knorr Extra Instant Paradicsom-krémleves mozzarellával már a csomagoláson látható gusztusos tálalás alapján is a legjobbnak tűnt, így ezt hagytuk a végére. A várakozás végül beigazolódott. A sajt kellemes ízt kölcsönöz a levesnek, bár a mákos tésztához használt metéltforma kevéssé illik a paradicsomleveshez, mégis örültünk, hogy bőségesen van benne. Már kinézetre is jó, az illat értékelése a jótól a fantasztikusig terjedt. A csomagolás szerint B, C és E vitamint is tartalmaz, pedig ezt nem várjuk el egy egyszerű zacskós levestől. Több tesztelő is 10 pontosra értékelte, végül 8,8-as átlagával toronymagasan hódította el az első helyet, pedig csak 30 százaléknyi paradicsomport tartalmaz. 2 dl forró vízzel készíthető el. Kosarasunk édesanyja kb. 30 év alatt még sosem főzött két egyforma paradicsomlevest, mégis mindig finom – nagy bátorságra vall tehát az igazi aromát 2 deci víz és némi por segítségével megpróbálni előcsalni, és mint bebizonyosodott: néha az elfogyasztáshoz is kell a megfelelő lelkierő. Minket mindenesetre meggyőztek a gyártók: érdemes az egyadagos levesekkel is kísérletezni, még ha természetesen nyomába sem érhetnek az otthoni kosztnak.  

Forrás: http://www.privatbankar.hu/html/kosaras/teszt.php?kommentar=20987

Katasztrofális mélységben: Nagy Mogyorókrém-teszt
2007-11-20 12:15:00

Teljes mértékben gyanútlanul vágtunk neki: ha valamitől aggódtunk, az legfeljebb az volt, hogy biztosan ugyanolyan lesz minden termék. A végén aztán mégis egy alapos gyomrossal álltunk fel az asztaltól a Nagy Mogyorókrém-teszt után Nyolcféle mogyorós- és kakaós kenhető krémet hasonlítottunk össze. Hiába azonban a Kosaras-múlt és a tesztelő-gyakorlat: ennyire rossz élményekre nem számítottunk. A Nutella és a Milky Way farvizén evező édességek között szép számmal akadnak emberpróbáló versenyzők, nem csoda, hogy a teszt során megszületett az eddigi legalacsonyabb pontszám, a megdönthetetlen negatív rekord. A vizsgált krémek külsőleg két csoportba tartoznak: van a szimpla barna, meg a csíkos. Míg előbbiek a Nutella által uralt piac tortájából szeretnének egy szeletet, utóbbiak a Milky Way krémet másolják – legalábbis emlékezetünk szerint. Milky Wayt ugyanis egyszerűen sehol sem kaptunk: vagy ideiglenes készlethiányról van szó, vagy a termék úgy szűnt meg, hogy senki se vette észre. Felkarikázott bagettekre került a mogyorókrém, és bár van aki rendszerint vajat is tesz alá, a teszt során úgy jártunk el, mint a gyerekek: vaj nélkül, centi vastagon kentük a krémet.

Először a Tesco Gazdaságos sorozat kakaós kenhető krémjét próbáltuk ki. Bár kinézetre a Nutella-klónok közé tartozik, mivel nincsenek benne csíkok, nincs benne mogyoró sem. Érzésre olyan, mintha olcsó kakaóval kikevert margarint ennénk, az édességen kívül más élményt nem igazán okoz, bár volt, aki kellemetlen mellékízt fedezett fel. Nyomokban mogyorót is tartalmazhat, az összélmény nem túl jó. 5 százaléknyi kakaó felhasználásával készült, 10-ből átlagosan 2,4 pontot kapott a tesztelőktől, ami az 5. helyre volt elég. Ekkor még nem gyanakodtunk. Éberségünket tovább altatta a Plusban beszerzett Choco olé krém, mely mindössze 2,5 százalékos mogyoró- és 3 százalékos kakaótartalma ellenére meglepően finom volt. Csíkos kiszerelésben érkezik, annyiban szokatlan, hogy barna-fehér helyett sötétbarna-világosbarna mintával. Egy páran ugyan túl édesnek titulálták, többeknek viszont pont jó az édességi fok. Illata is kellemesen mogyorós. Jó pontszámokat kapott, 7,8-as átlaggal a második helyre került.  

Sajnos elég nagy piros-fehér-zöld alapú Made in Hungary felirat virít a Miss Nuss classicon, ami bár 1 kilogrammos (!), mégis mindössze 499 forintba került a Corában. Itt már gyanakodtunk. A vödrös kiszerelést nehéz volt kibontani, amikor sikerült kinyitni, azonnal ki is borítottuk. Ekkor szisszentünk fel először: nagy mennyiségű átlátszó, vízszerű, halványbarnás folyadék toccsant a földön, melyből a dobozban is maradt bőséggel, egyfajta sötétbarna üledék tetején. Valami kicsapódott, valami besűrűsödött, nem tudjuk pontosan mi történt, de elég büdös volt. A masszát felkevertük, a vaktesztelőknek nem szóltunk a gyanús körülményekről. A kóstolók azonnal észrevették, hogy valami nincs rendben: életveszélyes, szemcsés szar, gyereknek semmiképp – csak néhány a jelzők közül. Egy biztos: a mogyorókrém-tesztnél elmaradhatatlan ürülék-analógia ezesetben teljes mértékben helyénvaló. Rossz az íze és utóíze, valamiféle szemcsésedés miatt kaparja a torkot, és büdös is. A Kosaras ezúttal nagyon mélyre szállt: még soha egyetlen termék sem kapott kizárólag nullás értékelést (mivel az egyes is ehetetlennek minősül).
A Miss Nuss azonban elérte az alulmúlhatatlant: kereken 0,0-s átlagpontszámot ért el a vakteszten, így örökös utolsó lett. Mogyorótartalma 2 százalékos, a kakaótartalomról nincs információ. A Tesco Duo a pizsamás áruház kétszínű versenyzője. Az állagát telibe találták: kiválóan kenhető, példát vehet róla az összes gyártó. Az ízéről viszont inkább ne. A kakaós (barna) rész még átmenne a rostán, a fehér résszel viszont mindent elrontottak: tömény, vaj-jellegű, és túl édes. Nehéz és zsíros, ráadásul áporodott tejporra emlékeztet. Ez általában hibája volt a csíkos termékeknek, nagy kár, hogy nem tudtuk igazolni vagy cáfolni a jelenséget a Milky Wayjel. Átlagosan 3,8 pontot kapott a 10-ből, így a 4. helyre került, közvetlenül a másik tescós termék elé. Kakaótartalma 4,5%. Ötödikként az eredeti, Ferrrero által gyártott Nutellát tálaltuk fel a tesztelőknek. Az illat összetéveszthetetlenné tette a mogyorókrémet: ilyen mogyorós aromája csak a Nutellának van. És csak a Nutella ragad bele ilyen agresszíven az ember szájába. Az állaga sajátosan nyúlós-ragadós, a színe viszont a legjobb, és ráadásul szép fényes, ahogy egy tesztelő felhívta a figyelmet. Mogyorótartalma 13 százalék, kakaótartalma 7,4 százalék, íze ennek megfelelően tartalmas, jellegzetes, mogyorós. 9,4 pontos végeredményével toronymagasan verte a mezőnyt.  
Nusco Twist sajnos nem egy Tesco-szóvicc; a mogyoróskrémet a Corában szereztük be. Megküzdöttünk a kibontásával: a szokásos fóliarétegen kívül valami vastag műanyag is megbújt a kupak alatt, amit nem volt könnyű áttörni/eltávolítani. A kétszínű mogyoróskrém csak 1 százaléknyi mogyorót tartalmaz, ez sajnos érződik is rajta. Nem jó a szaga, ismét az állott tejporízzel kísért a fehér réteg. Savanyú, szemcsés, bár „annyira nem gyilkos, mint a 3-as” – írta egy tesztelő. Mellékízét egy másik alany mosószeresnek ítélte: ilyen lehet a csokis Sunlicht. A Hollandiában gyártott Nusco mindössze 1,4 pontot szerzett átlagosan az elérhető 10-ből, az ismert okok miatt azonban még az is elég volt az utolsó előtti helyhez. Pâte á Tartiner aux Noisettes – az Auchannak készült francia mogyorókrém az egyszínű barna mezőnyt erősíti. Gyakorlatilag szagtalan, ami jó hírnek számít a mezőnyben. Tömény, kakaós, többen pudinghoz hasonlították.
Meglehetősen jellegtelen; „tejjel meg bírnám enni” – foglalt állást az egyik tesztelő. Átlagpontszáma kereken 4 lett, 2 százalék mogyoró és 6 százalék kakaó van benne. Ez elég volt a dobogóhoz. A legbüdösebb versenyző csíkos, és a Spar saját márkás terméke. Megdöbbentően magas a mogyoró- és kakaótartalma: 13, illetve 8 százalékos értékkel még a Nutella sem büszkélkedhet. Ennek ellenére a szokásos megsavanyodott tejpor-ízt hozza, egyesek vaníliát is véltek felfedezni. Kedvünket még az üveg megtöltése során képződött csokoládé-mellbimbók sem virágozták fel, 2,4-es átlagpontszámával holtversenyben ötödik helyezett lett. Összességében elmondható: még egyetlen teszten sem találkoztunk ennyi rosszízű termékkel. Nem tudjuk, hogy a mogyorós- és kakaós krémek elkészítése milyen speciális alapanyagokat, technológiát vagy szaktudást igényel, de az biztos, hogy a gyártóknak korántsem sikerült legyőzni az összes felmerülő akadályt. A termékekről sokat elmond egyik tesztelőnk sommás véleménye: "A bagett legalább finom volt."
A végeredmény (5-ös osztályzat alatt már igencsak rossznak számít az érték):

Kezdőlap   Fogyasztóvédelem   Hírek   Levelek   Üzenetek   Tesztek   Oldalajánló   Könyvajánló   Kapcsolat   A lap tetejére