[vissza]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Távközlési bírságok - a telekom cégek sötétebb arca

Ügyfélbarát szemlélet hangoztatásában nincs hiány a telekommunikációs cégeknél, legalábbis a reklámokban és sajtóközleményekben. Azonban a szektor szereplőit évente mégis százmilliókra büntetik különböző szabálytalanságok és törvénysértések miatt.

Júliusban kirívóan magas összegre, 60 millió forintra büntette a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a UPC Magyarországot, mert a cég jogszerűtlenül bontott fel és kötött újra hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseket. A hivatal gyakorlatában szokatlanul szigorúnak tűnő büntetés kapcsán felmerül a kérdés, hogy valóban az elkövetett jogsértésnek megfelelő arányban büntetik-e az illetékes szervek és hatóságok a szektor szereplőit, melyek gyakran már akkor tudják, hogy jogszabálysértő módon hirdetnek termékeket, vagy változtatnak a szerződési feltételeiken, mikor még el sem kezdett ellenük vizsgálódni az NMHH vagy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH).

Ki mit vizsgál?

A távközlési szektor legnagyobb szereplőinek jogkövető működése felett a GVH mellett több hatóság is igyekszik őrködni, így egy vélt törvénysértést a versenyhivatal, az NMHH és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) egyaránt vizsgálhat - igaz utóbbi jellemzően az NMHH hatáskörébe rendeli az ügyeket. Mind a hírközlési hatóság, mind a GVH indíthat hivatalból és bejelentésre (kérelemre) vizsgálatot. A versenyfelügyeleti eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. A kérelemre indult eljárások alapvetően az összefonódások engedélyezésére irányulnak. A fogyasztói (vagy versenytársi, civil szervezettől érkező, stb.) jelzések vagy a GVH saját észlelései alapján indult eljárások "hivatalból" indulnak.

A versenyhivatal és a hírközlési hatóság eljárásai között alapvető különbség, hogy a két szervezet más-más jogszabályi megfelelőségeket vizsgál. Míg az NMHH elsősorban a tavaly módosított, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényben (Eht.) foglaltak betartása felett őrködik, addig a Gazdasági Versenyhivatal három törvényi megfelelőséget is vizsgál (ezek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, a gazdasági reklámtevékenységről 1997. évi LVIII. törvény (korábbi reklámtörvény, hatálytalan 2009. március 1-től), a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény és a a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény).

Míg a hírközlési hatóság elsősorban a szerződéskötésekkel, illetve a szerződések tartalmával, a szolgáltatás minőségével, a számlázással és az ügyfélszolgálati tevékenységekkel kapcsolatosan vizsgál egy-egy céget, és jogsértés esetén szankcionál, addig a GVH többnyire a jogsértő reklámtevékenységek, az erőfölénnyel való visszaélés, illetve árrögzítés (kartell) és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat egyéb formái miatt indít eljárásokat, melyek a megállapított jogsértés esetében többnyire bírság kiszabásával zárulnak.

A szankciók kiszabásánál mind a hírközlési hatóság, mind pedig a versenyhivatal több tényező figyelembe vételével jár el. Ezek közül az egyik elsődleges szempont a jogsértő magatartás által érintett előfizetők (felhasználók) köre, illetve a jogsértő magatartás gyakorlásának időbeli kiterjedtsége (két hétig, vagy fél évig tartott egy jogsértő reklámkampány), valamint a nyilvánossága (nem mindegy, hogy egy jogsértő reklámot egy kis helyi tévécsatorna sugároz csupán, vagy a legnagyobb nézettségű csatornákon is megjelenik), illetve az a cég súlyosabb szankciókra számíthat, mely a múltban már többször is elkövetett hasonló jogsértést (ismételt jogsértés). Eljárásjogi különbség a két szervezet közt, hogy az NMHH különösen súlyos esetben a cégek vezető tisztségviselőire is kiszabhat bírságot. Az érintettek mindkét szervezet határozatait a bíróságon támadhatják meg.

A nagyság ára

Az ország EU-csatlakozását követő eseteket vizsgálva nem azt a következtetést lehet levonni, hogy a távközlési piac szereplői többnyire a piaci súlyuknak megfelelően lettek bírságolva, mind a bírságok számát, mind összegét tekintve. A megbírságolt távközlési szolgáltatók körében a Magyar Telekom, a UPC, a Telenor, a Vodafone Magyarország és a DIGI mellett több kisebb cég is feltűnik olykor, a kiszabott bírságok tetemes részét ugyanakkor rendszerint a "nagyok" kapják.

Az NMHH 2012-es piacfelügyeleti beszámolójában a hatóság leírja, hogy tavaly összesen 53 alkalommal szabott ki bírságot 13 szolgáltatóra - ebből 23 esetben a Magyar Telekom kapott bírságoló határozatot, 18 esetben pedig az ismételt jogsértések miatt a vezető tisztségviselőket is megbírságolták a cégnél. Azt ugyanakkor az NMHH is megjegyzi, hogy a Magyar Telekom esetében a bírsággal szankcionált jogsértések magas számát a piaci pozíció is magyarázza. A GVH ezzel szemben jóval kisebb számban, ám jellemzően sokkal nagyobb összegekre bírságolja a távközlési szektor szereplőit.

A GVH listáján egyébként szintén a Magyar Telekom tartja a rekordot az Invitellel karöltve, már ami a bírságolási összeg maximumát illeti. A GVH 2010-ben és 2011-ben mindkét céget egyenként 200-200 millió forintra büntette - előbbi egy 2009-es SMS-játék félrevezető elemei miatt kapta, utóbbi pedig egy felvásárolt cég, a Hungarotel jogutódjaként "örökölte" a rekordbüntetést. A GVH szerint a Hungarotel 2002-től 2006-ig saját szolgáltatási területén visszaélt gazdasági erőfölényével - bírság kiszabására azért került sor csak 2011-ben, mert a fellebviteli bíróság új eljárás lefolytatására kötelezte a versenyhivatalt.

A megállapított jogsértések jellege a versenyhivatal esetében a legnagyobb arányban megbírságolt távközlési cégek, vagyis a mobilszolgáltatók esetében időszakosan változik. Míg egy időszakban a rendkívül népszerű SMS-játékokkal kapcsolatos jogsértések száma arányait tekintve nagy mértékben megnőtt, addig az utóbbi időszakban már inkább az összehasonlító reklámokkal kapcsolatban emel kifogást a versenyhivatal. Az NMHH-nál a kiszabott bírságok számát tekintve a hibabejelentéshez, a hibaelhárításhoz, a panaszkezeléshez, az ÁSZF-ek módosításának jogszerűségéhez, a kötbérfizetéshez, a számlázáshoz, valamint az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó jogsértések voltak inkább a meghatározóak az elmúlt időszakban.

A hazánk EU-csatlakozása óta eltelt időszak ügyeit, illetve a bírságoló határozatokat vizsgálva a befolyt összeget tekintve összességében kijelenthető, hogy a GVH jóval szigorúbbnak bizonyult, mint az NMHH. A versenyhivatal a 2004-től 2012-ig terjedő időszakban több mint 2,3 milliárd forintnyi bírságot szabott ki a távközlési piac szereplőire, míg az NMHH-nál (illetve jogelődjénél, az NHH-nál) ugyanebben az időszakban 916 millió forintra rúgott a piacfelügyeleti érdemi bírságok összege. A hatóság tavaly összesen 86,4 millió forintnyi bírságot szabott ki a teljes szektorra, ezt figyelembe véve a UPC Magyarország júliusi 60 milliós büntetése kirívóan nagynak tűnhet.

A büntetés nekik csak aprópénz

Kérdéses, hogy a szektor éves teljesítményéhez viszonyítva valóban lehet-e jelentős, visszatartó erejű szankciókról beszélni a GVH és az NMHH büntetései kapcsán. Bár az érintett piaci szereplők esetében nem mindegyiknél áll rendelkezésre adat, könnyen kiragadható példa a Magyar Telekomé, mely 36,8 milliárd forintos nyereséggel zárta a tavalyi évet 607 milliárd forintos árbevétel mellett. Ez azt jelenti, hogy a teljes távközlési szektor nyolc évre levetített teljes bírságolási összege (NMHH és GVH összeadva) nem éri el a Telekom tavalyi éves nyereségének a 10 százalékát, árbevételének pedig 5,2 ezrelékét. Az európai uniós versenyjogban - a hazai versenytörvény rendelkezésével megegyezően - egy cég (működjön bármilyen szektorban) különösen súlyos esetben az éves árbevételének legfeljebb tíz százalékát elérő szankcióval is számolhat, ám természetesen ez esetben jóval nagyobb mértékű jogsérelmekről van szó, mint ami tagállami szinten jellemzően megvalósulhat.

A magyar távközlési szektorral tehát látszólag - legalábbis összegszerűen - kesztyűs kézzel bánik mind a hatóság, mind a versenyhivatal, a kiszabott bírság mértékénél ugyanakkor sok esetben sokkal fájdalmasabb lehet a cégek számára az elszenvedett presztízsveszteség és a fokozott médiafigyelem. Más kérdés, hogy a távközlési piacon egyik, nagyobb port kavart jogsértés sem indított be olyan ügyféloldali folyamatokat, mint a tömeges elvándorlás (szolgáltatóváltás), ennek részben a magyar felhasználók alapvetően minimális szolgáltatóváltási-hajlandósága (a mobilszolgáltatóknál) lehet az oka.

NMHH piaci gyorsjelentés

Mobil hangszolgáltatás esetében a 2013. augusztusi adatok szerint 100 lakosra 116,7 SIM kártya jutott.

Augusztus végére a teljes ügyfélszám, azaz a hívásfogadásra alkalmas kártyák alapján számolva a T-Mobile részesedése az előző havi 46,26 százalékról 46,27 százalékra, a Telenoré 31,02 százalékról 31,04 százalékra nőtt, a Vodafoné 22,72 százalékról 22,70 százalékra csökkent.


Júliusban 928 ezerről 942 ezerre nőtt a kábeltelevízióra vagy IPTV-re előfizetők száma. A teljes becsült piacra vonatkozóan és valamennyi technológiát figyelembe véve a UPC a piacvezető, piaci részesedése 26,4 százalék, a második a Magyar Telekom, amelynek piaci részesedése 23,5 százalék, a harmadik a DIGI, piaci részesedése a vizsgált hónapban 23 százalék volt. A gyorsjelentés az analóg és digitális vezetékes szolgáltatások – kábeltelevízió és IPTV – piacán az összes előfizetések közel 83 százalékát fedi le. A jelentésben szereplő szolgáltatók vezetékes előfizetéseinek száma júliusban 1,950 millió volt, ezen belül az analóg előfizetések száma az előző hónaphoz képest 1,012 millióról 1,008 millióra csökkent. A vezetékes szolgáltatások esetében a piacvezető UPC részesedése 27 százalék, második helyen a Magyar Telekom van 20,9 százalékkal, ezt követi a DIGI 18,5 százalékkal, míg negyedik a sorban a több száz – a gyorsjelentésben nem szereplő – kisebb szolgáltató együttes részesedése 15,9 százalékkal. A vezeték nélküli szolgáltatásokat a gyorsjelentés teljes körűen lefedi. Ezen a platformon a piacvezető DIGI részesedése 33,1 százalék, majd a Magyar Telekom következik 29,3 százalékkal, a harmadik hely a UPC-é, részesedése pedig 24,9 százalék. A MinDig TV Extra részesedése 10,4 százalék a Hello Digital szolgáltatás 2,3 százalékon áll július végén.


(Forrás: GVH, NMHH, HWSW 2013. szeptember – FVA gyűjtés)

 

 

Kezdőlap   Fogyasztóvédelem   Hírek   Levelek   Üzenetek   Tesztek   Oldalajánló   Könyvajánló  Kapcsolat   A lap tetejére