Az Európai Bankhatóság (EBA) és az Európai Központi Bank 2025-ös közös jelentése szerint a veszteségek legnagyobb része az átutalások és a kártyás fizetések során érte a fogyasztókat, a gazdasági társaságokat és más szervezeteket. Az EU/EGT-ben kibocsátott kártyákkal lebonyolított, mintegy 111 milliárd kártyás fizetés közül közel 17 millió bizonyult csalárd ügyletnek.

A fenyegetés rendszerszintű

Ráadásul az adathalászok és csalók nem csupán közvetlen pénzügyi károkat okoznak, hanem hosszú távon aláássák az ügyfelek bizalmát is, miközben folyamatosan növelik az intézmények működési költségeit. Egyre több erőforrást kell fordítani a védelmi rendszerek fejlesztésére, a munkatársak képzésére, valamint új jogi és technológiai megoldások – például az erős ügyfél-hitelesítés – bevezetésére annak érdekében, hogy a károk minimalizálhatók és a visszaélések megelőzhetők legyenek.

Nem véletlen, hogy mára széles körben érvényesül a zero liability, azaz a zéró felelősség elve a kártyabirtokosok védelmében. Ennek értelmében az ügyfél nem viseli a pénzügyi felelősséget az engedélye nélkül végrehajtott kártyás tranzakciókért, amennyiben nem szándékosan követte el a visszaélést, nem járt el súlyosan gondatlanul, például nem adta át a PIN-kódját, és időben jelezte a problémát a bankjánál. A chargeback, vagyis a visszaterhelési eljárás ezzel párhuzamosan olyan formális jogi-pénzügyi folyamat, amelynek során a kártyabirtokos – például csalás vagy hibás teljesítés miatt – vitatja a tranzakció jogosságát, és a bankja visszaigényli az összeget a kereskedőtől.