|
|
A Fogyasztóvédelemre
vonatkozó
rendeletek
Az ide vonatkozó
Rendeletek
teljes szövege
letölthető
.doc formátumban
a szövegrészlet
végén
elhelyezett
'LETÖLTÉS'
linkre
kattintva.
Rendeletek
|
|
|
2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendelet a használati-kezelési útmutatóról és a minőség tanúsításáról
A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-a, valamint a termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet 11. §-a alapján - az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendeljük:
1. §
A rendelet hatálya a fogyasztási cikkeket (a továbbiakban: termék) termelő, importáló és forgalmazó jogi személyekre és magánszemélyekre terjed ki.
2. §
(1) A vásárlókat a termék jellegétől és tulajdonságaitól függően, írásban, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termék használatának, kezelésének módjáról (használati-kezelési útmutató) és minőségi jellemzőiről (minőségtanúsítás). (A továbbiakban együtt: vásárlási tájékoztató.)
(2) A használati-kezelési útmutató a termék rendeltetésszerű használatához, működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges feltételeket és ismereteket tartalmazza. Szöveges használati-kezelési útmutató helyett jelek, jelképek is alkalmazhatók. A textilipari termékek kezelési jelképeinek alkalmazását a kijelölt minőségellenőrző intézet engedélyezi.
(3) A minőségtanúsítás a terméknek a vásárló számára lényeges tulajdonságait, főbb minőségi, műszaki és egyéb jellemzőit, minőségi osztályát tartalmazza.
(4) A vásárlási tájékoztatón belföldi termék esetén a gyártót, importtermék esetén az importálót fel kell tüntetni.
(5) Nem hozható forgalomba az a termék, amelyet az előírt, illetve szükséges vásárlási tájékoztatóval nem láttak el.
18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről
A Kormány a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) módosításáról szóló 1997. évi CXLIX. törvény 11. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. §
(1) A fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely
a) a szerződés bármely feltételének értelmezésére a gazdálkodó szervezetet egyoldalúan jogosítja;
b) kizárólagosan a gazdálkodó szervezetet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e;
c) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a gazdálkodó szervezet nem teljesíti a szerződést;
d) lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult;
e) kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés megszűnésekor visszakövetelje a már teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve, ha a szerződés megszűnésére szerződésszegés következtében kerül sor;
............
7/2001. (III. 29.) GM rendelet a fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről
A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben (a továbbiakban: Fgytv.) meghatározott, a fogyasztók megfelelő tájékoztatásához fűződő érdek érvényre juttatása céljából - a következőket rendelem el:
1. §
(1) A rendelet hatálya a fogyasztói forgalomba (Fgytv. 2. § i) pont) kerülő, illetve a fogyasztók (Fgytv. 2. § e) pont) részére felajánlott áru (Fgytv. 2. § a) pont) eladási árának, egységárának, illetve szolgáltatás (Fgytv. 2. § c) pont) díjának feltüntetésére terjed ki.
(2) Nem terjed ki e rendelet hatálya:
a) a külön jogszabályban meghatározott vendéglátás és közétkeztetés keretében előállított élelmiszer helyben fogyasztással, vásárlással és házhoz szállítással történő értékesítésére,
b) a régiségek és a műalkotások értékesítésére,
c) az árverés útján értékesítendő árura, ha azok kikiáltási (induló) árát árverési tájékoztató meghatározza,
d) ingyenes minta, áru átadására.
...............
49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről
A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-a, valamint a termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet 11. §-a alapján - az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendeljük:
1. § A rendelet hatálya a fogyasztási cikkeket (a továbbiakban: termék) termelő, importáló és forgalmazó jogi személyekre és magánszemélyekre terjed ki.
2. §
(1) A vásárlókat a termék jellegétől és tulajdonságaitól függően, írásban, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termék használatának, kezelésének módjáról (használati-kezelési útmutató) és minőségi jellemzőiről (minőségtanúsítás). (A továbbiakban együtt: vásárlási tájékoztató.)
(2) A használati-kezelési útmutató a termék rendeltetésszerű használatához, működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges feltételeket és ismereteket tartalmazza. Szöveges használati-kezelési útmutató helyett jelek, jelképek is alkalmazhatók. A textilipari termékek kezelési jelképeinek alkalmazását a kijelölt minőségellenőrző intézet engedélyezi.
(3) A minőségtanúsítás a terméknek a vásárló számára lényeges tulajdonságait, főbb minőségi, műszaki és egyéb jellemzőit, minőségi osztályát tartalmazza.
(4) A vásárlási tájékoztatón belföldi termék esetén a gyártót, importtermék esetén az importálót fel kell tüntetni.
(5) Nem hozható forgalomba az a termék, amelyet az előírt, illetve szükséges vásárlási tájékoztatóval nem láttak el.
151/2003. (IX. 22.) Korm. Rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §-ában foglaltakra figyelemmel a Kormány a következő rendeletet alkotja:
1. §
(1) A Magyar Köztársaság területén fogyasztói szerződés [Ptk. 685. § e) pontja] keretében értékesített, a rendelet mellékletében felsorolt új tartós fogyasztási cikkekre (a továbbiakban: fogyasztási cikk) e rendelet szabályai szerint jótállási kötelezettség terjed ki.
(2) Semmis az a megállapodás, amely az e rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe e rendelet rendelkezései lépnek.
(3) A jótállási kötelezettség teljesítése azt terheli, akit a fogyasztói szerződés a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtására kötelez (a továbbiakban: forgalmazó). A jótállási jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti, feltéve, hogy fogyasztónak minősül (a továbbiakban: fogyasztó).
(4) Ha a gyártó a fogyasztási cikkre az e rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, a jótállás alapján a forgalmazót megillető jogok a fogyasztói szerződés teljesítésének időpontjában átszállnak a fogyasztóra.
...............
181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §-ában foglaltakra figyelemmel a Kormány a következő rendeletet alkotja:
1. §
(1) A jótállási kötelezettség e rendelet szabályai szerint kiterjed az újonnan épített lakásoknak és lakóépületeknek az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott épületszerkezeteire, az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott lakás- és épületberendezések beépítésére, illetve beszerelésére, valamint az e lakóépületeknek a 2. számú mellékletben meghatározott, a lakásokat kiszolgáló helyiségeire és részeire. (2) A jótállási kötelezettség kiterjed az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott lakás- és épületberendezésekre is, amennyiben azok a lakás alkotórészének minősülnek. (3) E rendelet alkalmazásában a) lakás: az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 105. §-a szerint kialakított épület vagy épületrész; b) lakóépület: olyan épület, amelyben lakásnak minősülő, önálló rendeltetési egységű helyiség található.
................
16/2003. (XII. 27.) IHM rendelet az elektronikus hírközlési előfizetői szerződésekre és azok megkötésére vonatkozó részletes szabályokról
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 182. §-a (4) bekezdésének s) pontjában kapott felhatalmazás alapján - figyelemmel az Eht. 127. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra - a következőket rendelem el:
1. §
(1) A rendelet hatálya az előfizetői szolgáltatást nyújtó elektronikus hírközlési szolgáltatókra (a továbbiakban: szolgáltató), az előfizetői szolgáltatás igénybevételére a szolgáltatóval szerződést kötött, illetve szerződést kötni kívánó természetes vagy jogi személyekre, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetre (a továbbiakban: előfizető), valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóságra (a továbbiakban: hatóság) terjed ki.
(2) E rendeletet a bérelt vonalak minimális készletének piacán jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által nyújtott bérelt vonali szolgáltatás igénybevételére kötött előfizetői szerződésekre külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
..........
19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet az élelmiszerek jelöléséről
A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-a, valamint a termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet 11. §-a alapján - az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendeljük:
1. §
A rendelet hatálya a fogyasztási cikkeket (a továbbiakban: termék) termelő, importáló és forgalmazó jogi személyekre és magánszemélyekre terjed ki.
2. §
(1) A vásárlókat a termék jellegétől és tulajdonságaitól függően, írásban, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termék használatának, kezelésének módjáról (használati-kezelési útmutató) és minőségi jellemzőiről (minőségtanúsítás). (A továbbiakban együtt: vásárlási tájékoztató.)
(2) A használati-kezelési útmutató a termék rendeltetésszerű használatához, működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges feltételeket és ismereteket tartalmazza. Szöveges használati-kezelési útmutató helyett jelek, jelképek is alkalmazhatók. A textilipari termékek kezelési jelképeinek alkalmazását a kijelölt minőségellenőrző intézet engedélyezi.
(3) A minőségtanúsítás a terméknek a vásárló számára lényeges tulajdonságait, főbb minőségi, műszaki és egyéb jellemzőit, minőségi osztályát tartalmazza.
(4) A vásárlási tájékoztatón belföldi termék esetén a gyártót, importtermék esetén az importálót fel kell tüntetni.
(5) Nem hozható forgalomba az a termék, amelyet az előírt, illetve szükséges vásárlási tájékoztatóval nem láttak el.
..........
249/2004. (VIII. 27.) Korm. Rendelet az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 248. §-ában foglaltakra figyelemmel a Kormány a következőket rendeli el:
1. §
(1) Az e rendelet mellékletében felsorolt, a fogyasztó [Ptk. 685. § d) pont] által megrendelt javító-karbantartó szolgáltatások esetében, amennyiben (a szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a húszezer forintot meghaladja) a szolgáltatást nyújtó vállalkozót (a továbbiakban: vállalkozó) jótállási kötelezettség terheli.
(2) Nem alkalmazhatók e rendelet szabályai, ha a javító-karbantartó szolgáltatást a szolgáltatás tárgyát képező dologra (a továbbiakban: dolog) vonatkozó szavatosság vagy jótállás alapján teljesítették.
(3) A vállalkozó az e rendeletben foglaltaknál a fogyasztóra nézve kedvezőbb jótállási feltételeket vállalhat.
(4) Semmis az a megállapodás, amely az e rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe e rendelet rendelkezései lépnek.
..........
A MiFID (A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv) egy új, pénzügyi eszközök piacait szabályozó Európai Uniós irányelv. Fő célja, hogy csökkentse az átruházható értékpapírok határokon átívelő kereskedelmének korlátait, elősegítse a befektetéseket, és következetesen serkentse az európai gazdaságot.
2007. november 1-jén hatályba lépett a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.), mely a pénzügyi eszközök piacairól szóló Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelvét (MIFID irányelv) implementálta.
A törvény fogyasztóvédelmet érintő új rendelkezéseinek köszönhetően bővült az ügyfeleket védő szabályozás a befektetési szolgáltatásoknál. A Bszt. többek között a befektető-védelemre vonatkozó hazai szabályozás hiányait pótolta, így az ügylet megkötése előtti és az ügylet utáni tájékoztatási kötelezettséget is előírja a befektetési szolgáltatók számára.
Befektetési szolgáltatásoknál a fogyasztókat, ügyfeleket befektetőknek is hívják, így a befektetési szolgáltatások esetében befektető-védelemről beszélhetünk. A Mifid irányelv az eddigi, erre a jogterületre vonatkozó szabályozást részben lazítja, de a befektető-védelem érdekében néhány paragrafusában szigorító intézkedéseket vezetett be. Így például az európai útlevél használatának lehetősége, az értékpapír fogalmának bővítése, a tőzsdekényszer feloldása, az engedélyezési és nyilvántartási szabályok enyhítése a befektetési szolgáltatók mozgásterét tágítja.
Azonban a befektetők tájékoztatására vonatkozó szabályok szigorúbbak lettek a kiegyensúlyozott és időben megfelelő, teljes körű tájékoztatás érdekében. A tájékoztatásnak írásban (szerződés, üzletszabályzat, hirdetmény), tartós adathordozón vagy a befektetési vállalkozó által meghatározott honlapon kell megtörténnie. Az ügyfeleket a következőképpen kategorizálja az új rendelkezés: lakossági ügyfelek, szakmai ügyfelek, elfogadható partnerek. A tájékoztatási kötelezettség a lakossági ügyfelek esetében a legszigorúbb, a partnerek (pl. amikor bankkal áll a befektetési szolgáltató kapcsolatban) esetében a legenyhébb. A Bszt. lehetőséget ad ugyanakkor bizonyos feltételek mellett az ügyfél által, valamint a befektetési vállalkozás által kezdeményezett átsorolásra a bővebb tájékoztatás érdekében. A befektetési szolgáltatási és kiegészítő szolgáltatást végzőknek minden egyes ügyfél besorolását el kell végezniük, és erről értesíteniük kell az ügyfelet.
A befektetési vállalkozások mindegyike esetében folyamatban van az ügyfél minősítési szabályzat kidolgozása és ennek alapján az ügyfelek besorolása.
A lakossági ügyfeleket érintő tájékoztatásnak ki kell térnie a befektetési szolgáltató megnevezésére. Nem titkolhat el lényeges információt, nem adhat szándékosan félreértelmezhető információt és lényeges körülményt, tényt vagy adatot nem állíthat be lényegtelenként. Nem hangsúlyozhatja a befektetési szolgáltatási tevékenység, a kiegészítő szolgáltatás vagy a pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait, illetőleg jellemzőit anélkül, hogy ezzel egyidejűleg a hátrányos tulajdonságok vagy jellemzők, illetőleg a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására sor ne kerülne, nem használhatja a leendő szerződő fél vagy az ügyfél számára nyilvánvalóan érthetetlen, értelmezhetetlen kifejezést, nyelvtani szerkezetet, és a tájékoztatás terjedelmét a közölni kívánt tartalommal összhangban határozhatja meg. A cél az, hogy a fogyasztó a befektetési termékkel kapcsolatos döntés meghozatalához elegendő tájékoztatást kapjon. A befektetési cégről, az általa nyújtott szolgáltatásról, a pénzügyi termékről, a költségekről és díjakról szóló tájékoztatás után a fogyasztó számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a tájékoztatást elolvassa és megértse, mielőtt a befektetési döntést meghozná.
A befektetési tanácsadás az eddigi szabályozás alapján önálló szolgáltatásnak minősült. Az új jogszabály szerint minden olyan tevékenység, amelynek az ügyfelet befolyásoló hatása van – így már az ajánlás is – befektetési tanácsadásnak minősül. A gyakorlatban a szolgáltatónak a fogyasztó megbízásait a lehető legjobb feltételek mellett kell teljesítenie, amit „legjobb végrehajtásnak” neveznek. A szolgáltatóknak elegendő információt kell gyűjteniük ahhoz is, hogy az általuk biztosított termékek és szolgáltatások az egyéni fogyasztó számára „alkalmasak” vagy „megfelelőek” legyenek, és meg kell győződniük arról, hogy a fogyasztó kéréseit megfelelően kezelik, figyelembe véve a tapasztalatait, pénzügyi helyzetét, befektetési célkitűzéseit. Az ügyfél megbízását a legkedvezőbb módon kell teljesíteni, a befektetési szolgáltatónak az üzletszabályzatban kell tisztáznia, hogy milyen piaci körben tudja biztosítani ezt. Az ügyfelek számára leginkább megfelelő szolgáltatások nyújtása érdekében a befektetési vállalkozásoknak meg kell győződniük arról, hogy az ügyfél megfelelő ismeretekkel, illetve tapasztalattal rendelkezik az adott pénzügyi eszköz kockázatának, jellemzőinek megítéléshez (megfelelési teszt – appropriateness test). Befektetési tanácsadási, illetve, portfoliókezelési szolgáltatás nyújtása esetén a befektetési vállalkozásnak további információt kell szereznie az ügyfél vagyoni-pénzügyi helyzetéről, illetve befektetési céljairól, hogy a megfelelő szolgáltatást nyújthassa, tranzakciót köthesse, ajánlhassa (alkalmassági teszt – suitability test). A vagyoni helyzetet feltérképező alkalmassági teszt több pénzügyi szakember szerint problémát okoz majd a gyakorlatban. Jelenlegi pénzügyi kultúránk mellett az ügyfelek számára a vagyoni helyzetre vonatkozó kérdések inkább tolakodónak tűnnek, mintsem az ügyfelek védelmét erősítenék. Mindemellett a tesztelés tartalmi határainak egyes szolgáltatók közötti eltérő értelmezése a szigorúbb tesztelést alkalmazó vállalkozásoknál ügyfélvesztést okozhat, piactorzító hatást kelthet. Gondot jelenthet a megfelelési és alkalmassági teszt írásos kitöltése és begyűjtése a már meglévő ügyfelektől. Így például az on-line brókercégek az ügyfelekkel elsődlegesen elektronikus úton tartják a kapcsolatot, így a törvény által előírt tájékoztatási kötelezettségnek nehéz eleget tenni, több ezer ügyfél alkalmassági tesztjét így pótolni nagyon nehéz.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztóvédelmi törvény alapján a törvényességi felügyeletet biztosítja a befektetési szolgáltatók esetében. A Felügyelet elé kerülő panaszok közül tavaly mindössze 36 szólt befektetési szolgáltató ellen. A panaszok alacsony számának az a magyarázata, hogy Magyarországon a lakossági hitelek száma magas, a befektetéseké azonban még mindig alacsony.
A Bszt. rendelkezéseinek érvényesülését hátráltatja, hogy a Bsztv. törvény végrehajtási rendeletei a részletszabályokról még tervezet szintjén sem állnak rendelkezésre, így a Bsztv. hatályba léptető rendelkezéseiben meghatározott határidők nem biztos, hogy betarthatóak. A befektetési szolgáltatásokat szabályozó speciális szabályokra tekintettel, a hatóságok feladata a fogyasztók tájékoztatása, és elsődlegesen nem a civil fogyasztóvédelmi szervezeteké és a médiáé.
|
|
